Talán hideg zuhany a szinglivíz langyos medrében, vagy mégsem.. Talán egy kedves hazugság, mert a tapasztalat nyomán beleette magát a tudatalattiba a mindentől való félelem.. Talán egy kihátráló szép szó, mert az elköteleződéstől retteg az, ki nem ismeri.. Talán tényleg pont ennyi kell még, hogy megérje elképzelni a holnap délelőttöt is Vele, ne csak a ma hajnalt.. Talán ez mind, de az is lehet, hogy csupán elpattant a tűzkő az öngyújtóban.
Ünnepi különkiakadás
Mert nem telhet el az adventi időszak két nyelés halászlé és krémlikőr között úgy, hogy ne gondolnánk szeretteinkre.. és rögtön utána az egész izzadságszagú és fárasztó ünnepi rohanásra.
Ha csak felületes kapkodásból áll a decemberi készülődés, hogy talán egy pár órás pihenés majd dukál Neked is az asztalnál, de onnan is fel kell ugranod, mert a vendégek ezt és azt kérnek még, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Viszont akkor sincs minden rendben, ha csak ülsz a kanapédon egy zacskó fahéjas-almás chipset majszolva, miközben egy bögre hagymás-tejfölös-paprikás teát szürcsölsz és várod, hogy a frissen sült pulyka / kacsa / csirke / malac / hal a szádba repüljön.
Ha csak felületes kapkodásból áll a decemberi készülődés, hogy talán egy pár órás pihenés majd dukál Neked is az asztalnál, de onnan is fel kell ugranod, mert a vendégek ezt és azt kérnek még, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Viszont akkor sincs minden rendben, ha csak ülsz a kanapédon egy zacskó fahéjas-almás chipset majszolva, miközben egy bögre hagymás-tejfölös-paprikás teát szürcsölsz és várod, hogy a frissen sült pulyka / kacsa / csirke / malac / hal a szádba repüljön.
Jövőkép
Év vége közeledtével az emberben mindig megfogalmazódik, hogy mi mindent ért el abban az évben. Ez nálam is megtörtént, csak aztán pont egy lélegzetvétellel több szabadidőm volt akkor éppen, így eljátszottam a gondolattal, milyen is lesz a következő év.. meg az azutáni.. és az azutáni.. meg a..
Szóval egy lehetséges verzió alapján ilyesformán vázlatoltam le a jövőmet november közepén.
Szóval egy lehetséges verzió alapján ilyesformán vázlatoltam le a jövőmet november közepén.
Novemberi lábjegyzet
Józan ész kontra Ex:
Egyetem?.. Számonkérések.
Beadandók?.. "Miért kések?"
Lehúz?.. Szürkeség.
Problémák?.. Pont elég.
Füstölő?.. Pont elég.
Lazítás?.. Hülye vagy?!
Valami más?.. Nem elég?
Hülye vagy.. Na, ne mondd..
Hülye vagy..
Egyetem?.. Számonkérések.
Beadandók?.. "Miért kések?"
Lehúz?.. Szürkeség.
Problémák?.. Pont elég.
Füstölő?.. Pont elég.
Lazítás?.. Hülye vagy?!
Valami más?.. Nem elég?
Hülye vagy.. Na, ne mondd..
Hülye vagy..
Beszélnünk kell..
Az egyik lehető legrosszabb beszélgetés kezdő mondat, ami egy párkapcsolatban elhangozhat. Tényleg.
Ha nem érted, akkor engedelmeddel játszunk egyet gyorsan: szabad asszociációs játék. Mi jut legelőször az eszedbe, ha egy átlagos hétköznap a Párod, akit egész nap nem láttál, mert mindketten elfoglaltak vagytok, akár telefonban, akár élő szóban így kezd egy beszélgetést: "beszélnünk kell".
A legrosszabbra. Hogy valami baj történt: kigyulladt a lakás, kiégett a villanykörte, kihunyt a szerelmetek tüze.
Égető kérdéskört vet fel az is, amikor egy párocska társaságában vagyok - mint közös ismerősük, vagy csak az egyikőjük haverja, most lényegtelen - és a hölgy abból kiindulva, hogy mélységesen tisztelem a nőket és ennek hangot is adok szóbeli kedvességekkel, figyelmességekkel, felrója a Barátjának, hogy "Látod, az Ex milyen úriember? Lehetnél Te is ilyen odafigyelő!"
Ez már rég rossz.. mindhármunkra nézve. Hogy miért?
Ha nem érted, akkor engedelmeddel játszunk egyet gyorsan: szabad asszociációs játék. Mi jut legelőször az eszedbe, ha egy átlagos hétköznap a Párod, akit egész nap nem láttál, mert mindketten elfoglaltak vagytok, akár telefonban, akár élő szóban így kezd egy beszélgetést: "beszélnünk kell".
A legrosszabbra. Hogy valami baj történt: kigyulladt a lakás, kiégett a villanykörte, kihunyt a szerelmetek tüze.
Égető kérdéskört vet fel az is, amikor egy párocska társaságában vagyok - mint közös ismerősük, vagy csak az egyikőjük haverja, most lényegtelen - és a hölgy abból kiindulva, hogy mélységesen tisztelem a nőket és ennek hangot is adok szóbeli kedvességekkel, figyelmességekkel, felrója a Barátjának, hogy "Látod, az Ex milyen úriember? Lehetnél Te is ilyen odafigyelő!"
Ez már rég rossz.. mindhármunkra nézve. Hogy miért?
Utolértem magamat
Imádok utazni. Köszönhetően, hogy az egész országban (és az országhatárokon túl is) vannak barátaim, kedves ismerőseim, így alkalomadtán meg is tudom Őket látogatni. Ritkán, de akkor aztán mindent bepótlunk, jut idő a másikra és onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk a sztorit.
Én is onnan tudom folytatni most már, ahol jelenleg tartok. Mivel ezzel a mai bejegyzéssel végre a legfrissebb írások is kikerültek ide.
A 2. Országos Slam Poetry Bajnokság elődöntőjén ez hangzott el. A mezőny nagyon erős volt, így továbbjutni nem sikerült a döntőbe, de ismét sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
Külön örömmel szolgált, hogy több kedves ismerősöm és barátom is ott volt. Onnan folytattuk a sztorit, ahol abbahagytuk. Most éppen a fővárosban.
Én is onnan tudom folytatni most már, ahol jelenleg tartok. Mivel ezzel a mai bejegyzéssel végre a legfrissebb írások is kikerültek ide.
A 2. Országos Slam Poetry Bajnokság elődöntőjén ez hangzott el. A mezőny nagyon erős volt, így továbbjutni nem sikerült a döntőbe, de ismét sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
Külön örömmel szolgált, hogy több kedves ismerősöm és barátom is ott volt. Onnan folytattuk a sztorit, ahol abbahagytuk. Most éppen a fővárosban.
Nyugodt éjszaka
Az Olvasás éjszakája alkalmából megtartott slam-estről nem hiányozhatott a verseny sem. Igaz, csak negyed óránk volt a szavak felhasználására, de így is megszállt néhány vállalkozókedvűt az ihlet és vették a bátorságot, hogy a mormota, körömlakk, szemfényvesztés, pelyva, skarlát szavakból alkossanak.
Olvasni jó
Bizton kijelenthetem, Kedves Olvasó, hogy van egy olyan könyved, amiből szívesen idézel, valamiért jobban kötődsz hozzá, mint a többihez, sűrűbben forgatod, mint a polcon porosodókat, vagy éppen úton-útfélen magadnál hordod, hogy unalmas pillanatokban kinyitva egy másik világ táruljon Eléd, mint ami odakint van, a borítón kívül. Merem ezt arra alapozni, hogy aki nem szívesen olvas, amikor éppen kedve tartja, az nem hogy eddig, ehhez a sorhoz nem ér el, hanem valószínűleg még a blogot se látogatja. Sebaj, úgy kell Neki.
Nekem is ott szokott lapulni egy verses kötet a hátitáskámban, mikor épp úgy gondolom, hogy lesz időm belelapozni és hangulatomhoz illő, vagy hozzá egyáltalán nem passzoló verset olvashassak. Ezek vagyunk mi, olvasók.
De vajon az írók hogyan viszonyulnak még meg sem írt vagy félkész könyveikhez / karaktereikhez?
Nekem is ott szokott lapulni egy verses kötet a hátitáskámban, mikor épp úgy gondolom, hogy lesz időm belelapozni és hangulatomhoz illő, vagy hozzá egyáltalán nem passzoló verset olvashassak. Ezek vagyunk mi, olvasók.
De vajon az írók hogyan viszonyulnak még meg sem írt vagy félkész könyveikhez / karaktereikhez?
Korai vonaton robogok
Eddig akárhányszor megfordultam Győrben, mindig vagy Nővel voltam, vagy Nő miatt.. Győr, ó Győr.. mármint GY.Ő.R., Gyönyörök Őrzőjének Rezidenciája. Nem tudom, hogy mi van ott - vagy ki -, de hogy mindig útba kell ejtsem ilyen ügyekben, azért az fura. Vagy valamit sejtet.
De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.
De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.
Egy új fejezet
Mert ha valami lezáródik, valami új kezdetét veszi. Ezen talán nem fogunk összeveszni. Történt ugyanis, hogy még mielőtt lehetőségem nyílt volna rá, már tudtam, hogy nem. De ezt itt olvashatjátok.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Az utolsó Betű
Eljött a korszakváltás napja. Bár mikor eljött, én magam sem tudtam, hogy az a nap lesz az - két nappal későbbre datáltam magamban -, meg hogy egyáltalán korszakváltás lesz-e ténylegesen, vagy csak egy fontos nap az életemben, de erről kicsivel később.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Egy elégedetlen hétfő
Amikor mindenben csak a rosszat látod, mert egyszerűen tele a hócipőd a mindennapok problémáival és menekülnél a világ elől, de még ott is megtalálnak az alkalmatlankodók vagy a lehetetlennek tűnő helyzetek, akkor nem tehetsz mást, mint ki kell engedned a gőzt. Ha semmilyen alternatív módot nem találsz erre, az utolsó mentsvár, hogy felrobbansz magadban.
Jön valaki? (Útmenti gondolatok II.)
"érdemes hangolódni a következő korszakra"
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mindig töröm a fejemet valamin (Útmenti gondolatok I.)
Egyetem mellett az ember jól teszi, ha dolgozik. Akár diákmunkában, akár részmunkaidős állásban, de valamilyen szinten érdemes hangolódni a következő korszakra. Egyrészt szokja a monoton munkatempót, másrészt pedig ilyenkor növekszik igazán a kapcsolati tőke. Új emberek, új lehetőségek, talán életed nagy melójába is belepillanthatsz, még ha csak a szomszéd ablakból, de akkor is. Nem tudhatod, érdemes nyitott szemmel járni.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Hol van December?
Simon Márton fogalmazta meg számomra nagyon szimpatikusan, mi minden is lehet slam. Ahogy Ő mondta: "egy tipikusnak mondható slam-szöveg nagyjából egy levél egy UFO-nak vagy mondjuk Abraham Lincolnnak, esetleg egy lista a volt csaj vagy pasi fura szexuális szokásairól..." - van még tovább is, de minket most ez a része érdekel.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Fuss, sánta kutya!
Mindenkivel megesik, hogy valamiért ferdít az igazságon, ez vitathatatlan. Még ha vannak, akik tagadják is ezt, valószínűleg nem veszik figyelembe a hazugságok széles skáláját, csak a durva, önző, kegyetlen hazugságokra fókuszálnak.
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Engedd ki a gőzt!
Van hogy néha nem tudod, melyik falat döntenéd ki Körülötted, hogy megszabadulj a környezetedben lévő elviselhetetlen alakoktól? Hogy legszívesebben be se mennél melózni, mert úgyis csak elpattannak az idegeid a műszakban Tőlük? Hogy már az utcán távolról meglátva is inkább visszafordulnál, hogy véletlen se kelljen találkozni Velük és még ha ráadásul Rád is köszön valamelyik, akkor sietést imitálva odébbállni egy halk "szia" vagy egy bólintás után?
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Önarckép
Weöres Sándor 100. születésnapjának tiszteletére 2013 május végén tartott az odaLÖKött KÖLtészet egy tematikus emlékestet, a költő versei által inspirálva lehetett alkotni és előadni aznap.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Egészségetekre!
Poharak, korsók, üvegek csattanása, szájhoz emelése, néhány korty, majd letesz. Kardióedzésnek sem utolsó, de most inkább maradjunk az ivásnál.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
Jó magyar módjára
Nyelvében él a nemzet. Vagy dalában.. népdalában. Nem hiába nagy a választék a magyar népdalok fajtáit illetően, minden élethelyzethez költöttek a régiek valami éneket.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Randevú
Randevú Veszprém kopott kövein. Vagy amelyik városban/faluban éppen olvasod.
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Vágyakozással tele
A szebb idővel kecsegtető tavasz meghozta a - számomra legalábbis - kellemetlen velejáróit, mint a sétányon lágyan andalgó szerelmespárok, akiknek csak a szemükbe kellett nézni - már akin nem volt napszemüveg vagy épp nyitva volt a szeme, mert nem csókolózott - és az ember azon szempillantás alatt sárga irigységbe fordul át, mert a érzi a zöld szemű szörny hiányát.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Elrettentő
Néha muszáj szembenézni a kegyetlen valósággal, hogy tudjuk, mennyire is jó nekünk és értékeljük, amink van. Nem, nem a későn észrevett, otthon elfogyott WC-papírról van most szó. Van, amikor le kell venni a szemellenzőt vagy a napszemüveget és csak hogy tisztán lásd, ami megadatott Neked, észre kell venni a Körülötted lévő világ nyomorát is.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
Korai tavasz
Mivel az idei telem gyorsan és számottevő alkotás nélkül telt el, ugorjunk is a tavaszra. A naptári tavaszra, mert az időjárás még bizony úgy gondolta, hogy kell még egy kis hó, egy kis téli fagy, csak hogy érezzük a törődést.
Apropó zord idők: megúsztam 2012-t élve, így hát nem is hiányozhatott más az új élmények közül azon nyomban, mint egy önbizalom-növelő 1. helyezés, amit a március 22-i, "Korai tavasz" Slam-en sikerült elérnem Veszprémben.
Apropó zord idők: megúsztam 2012-t élve, így hát nem is hiányozhatott más az új élmények közül azon nyomban, mint egy önbizalom-növelő 1. helyezés, amit a március 22-i, "Korai tavasz" Slam-en sikerült elérnem Veszprémben.
Mit adhatok?
Az első - nem teljes, de - évemet verssel kezdtem a slam poetry megismerésének kavicsos útján - cipő és zokni nélkül, szóval csak óvatosan -, így magától értetődő volt tudat alatt, hogy egy verssel zárjam le 2012-t magamban, mert már csak másfél nap volt az új esztendőig és december mindjárt eltűnik és "ha megúszom élve, többet nem rogyok térdre".
Megúsztam. Nem rogyok többet térdre. De valami még motoszkált a fejemben. Talán a saját jókívánságaim magam felé - amik köröznek, mint angyalok a karácsonyfa meghitt fényárjában úszva -, amiket az adventi forgatagban kívántam, hogy legyen ez.. legyen az.. nem, nem a világbékéről beszélek, az nem csak rajtam fog múlni. Talán még egy kis szeretet, mert abból sosem elég. Vagy csak valami "szabvány sajtos hambi", hogy jóllakassam magam és az agyam helyett a gyomromba vándoroljon a vér, hogy ne töprengjek már folyton, csak emésszem meg azt, ami jónak mondható.
Megúsztam. Nem rogyok többet térdre. De valami még motoszkált a fejemben. Talán a saját jókívánságaim magam felé - amik köröznek, mint angyalok a karácsonyfa meghitt fényárjában úszva -, amiket az adventi forgatagban kívántam, hogy legyen ez.. legyen az.. nem, nem a világbékéről beszélek, az nem csak rajtam fog múlni. Talán még egy kis szeretet, mert abból sosem elég. Vagy csak valami "szabvány sajtos hambi", hogy jóllakassam magam és az agyam helyett a gyomromba vándoroljon a vér, hogy ne töprengjek már folyton, csak emésszem meg azt, ami jónak mondható.
Ez vagyok én..
Az embernek néha szüksége van számot adnia magáról. Én ezt a 2012-es év végén éreztem így, mert - mint olvasható a mai bejegyzésben - bizony tartalmas egy évet zártam tavaly.
Formabontás
avagy mi van akkor, ha csak negyed óra áll rendelkezésre a 10szavas versenyre szánt művek megírására?
A válasz egyszerű: csináljunk 5szavas versenyt! A műfaj alaptételei, mint ahogy maga a slam poetry, nincsenek kőbe vésve. A magyar meg egy találékony nemzet: nincs is más hátra, gyártsuk le a spanyol viaszt!
Az első 5szavas még a tegnapi bejegyzéshez köthető, hiszen az ott említett Étterem-slam kapcsán dobálta össze a cseppet sem éhes közönség a szavakat - autó, gyár, tavasz, bor, gorilla - amikre 15 perc leforgása alatt kellett alkotnunk valami olyat, amitől megáll a falat a szájukban. Szerencsére azért a villát és a kést nem ejtették ki a kezükből, arra figyeltünk, hogy ne történjen ilyesfajta baleset.
A válasz egyszerű: csináljunk 5szavas versenyt! A műfaj alaptételei, mint ahogy maga a slam poetry, nincsenek kőbe vésve. A magyar meg egy találékony nemzet: nincs is más hátra, gyártsuk le a spanyol viaszt!
Az első 5szavas még a tegnapi bejegyzéshez köthető, hiszen az ott említett Étterem-slam kapcsán dobálta össze a cseppet sem éhes közönség a szavakat - autó, gyár, tavasz, bor, gorilla - amikre 15 perc leforgása alatt kellett alkotnunk valami olyat, amitől megáll a falat a szájukban. Szerencsére azért a villát és a kést nem ejtették ki a kezükből, arra figyeltünk, hogy ne történjen ilyesfajta baleset.
Két személyre szeretnék foglalni..
Biztos elgondolkodtak már néhányan azon, hogy milyen lenne, ha a tárgyak tudnának beszélni hozzánk. Milyen sztorikat mesélnének, használat közben megkopott vagy kialakult jellemük mi mindent árulhatna el Róluk - remélem, hogy nem vagyok olyan hülye, hogy ilyeneken törjem a fejem, mármint egyedül.
Olvassunk bele kicsit egy étkezőasztal gondolataiba, ami egy Étterem témájú slam-estre íródott.
Olvassunk bele kicsit egy étkezőasztal gondolataiba, ami egy Étterem témájú slam-estre íródott.
Feszíts!
Mindannyian ismerjük a filmek világát - valaki jobban, valaki csak érintőlegesen. Nem ismeretlen tehát a fogalom, ami mára szinte minden családi vígjáték kelléktárába belopta magát legalább 1-2 képkocka erejéig, nem csupán a nemrég megjelent Pain and Gain-kaliberű filmekben szériatartozék. Az izomagyról és a körülötte misztikus ködként alászálló tesztoszteronfelhőről ejtenék pár szót.
Nem, nem a jólelkű, gyerekkorukban elnyomott és kirekesztett kis srácokról beszélek, akik csak azért hajtottak fejet a társadalom izomszagú hóhértönkjén, hogy feláldozzák magukat a beilleszkedés reményében, hanem azok elé szeretnék görbetükröt tartani, akik tényleg elhiszik, hogy csak(!) ennyivel túl lehet élni ezen a Földön.. és még valamiféle tiszteletet is ki tudnak maguknak vívni minden más, Számukra teljesen mellékes dolog félresöprésével - mert az ugye nem annyira fontos, hogy valaki értelmes legyen és 3 mondatnál többet is el lehessen beszélgetni Vele, nem a testedzésről.
Vagy csak én nem értem, hogy miért jó, hogy még a hátadat se tudod jóleső érzéssel megvakarni a saját kezeddel, mert annyira be vagy durranva, hogy egy szépen beért és kerti csapvíz alatt hűtött görögdinnye is elférne a hónod alatt?!
Ez nem irigység, még mielőtt úgy vélnéd, kedves Olvasó, aki magadra vetted ezeket a szavakat, mint egy XL-es inget, ami feszül a felkarodon. Nekem tökéletesen megfelel, hogy 20 kilóval könnyebb vagyok pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest és "gyíkszerű fizikummal operálok". Valahogy nekem az is bőven megteszi, hogy nem, hogy nem szakadok meg 10 kilométer lefutása után nagyjából 45 perc alatt, de jóleső érzéssel folytatom a napom hátralevő részét, aktívan.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok kisstílű.
Szóljon tehát a következő írás a mozik szélesvásznú bicepsz-Adoniszainak és ne feledjétek: Never skip leg day. ;)
Nem, nem a jólelkű, gyerekkorukban elnyomott és kirekesztett kis srácokról beszélek, akik csak azért hajtottak fejet a társadalom izomszagú hóhértönkjén, hogy feláldozzák magukat a beilleszkedés reményében, hanem azok elé szeretnék görbetükröt tartani, akik tényleg elhiszik, hogy csak(!) ennyivel túl lehet élni ezen a Földön.. és még valamiféle tiszteletet is ki tudnak maguknak vívni minden más, Számukra teljesen mellékes dolog félresöprésével - mert az ugye nem annyira fontos, hogy valaki értelmes legyen és 3 mondatnál többet is el lehessen beszélgetni Vele, nem a testedzésről.
Vagy csak én nem értem, hogy miért jó, hogy még a hátadat se tudod jóleső érzéssel megvakarni a saját kezeddel, mert annyira be vagy durranva, hogy egy szépen beért és kerti csapvíz alatt hűtött görögdinnye is elférne a hónod alatt?!
Ez nem irigység, még mielőtt úgy vélnéd, kedves Olvasó, aki magadra vetted ezeket a szavakat, mint egy XL-es inget, ami feszül a felkarodon. Nekem tökéletesen megfelel, hogy 20 kilóval könnyebb vagyok pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest és "gyíkszerű fizikummal operálok". Valahogy nekem az is bőven megteszi, hogy nem, hogy nem szakadok meg 10 kilométer lefutása után nagyjából 45 perc alatt, de jóleső érzéssel folytatom a napom hátralevő részét, aktívan.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok kisstílű.
Szóljon tehát a következő írás a mozik szélesvásznú bicepsz-Adoniszainak és ne feledjétek: Never skip leg day. ;)
Csak 10 szó kell!
Slam poety: performance jellegű művészeti ágazat saját alkotással, segédeszközök nélkül és 3 perces időkorláttal. Csak, hogy átismételjük..
Az ilyen estek egyik fő eseménye az úgy nevezett tízszavas verseny, mikor is a lelkes közönség - mert ilyenkorra már megjön a kedvük a kooperációhoz - összeszed és beordít tíz különböző szót - mint például kotta, haiku, mókus, antikvárium, tanár úr, cigiszünet, vádirat, Eminem, répatorta, Vasember - és a mindenre kész szlemmereknek, íróknak, költőknek, emszíknek és egyéb vállalkozó szellemű alkotóknak ezek felhasználásával kell fél óra alatt kihozni a lehető legszínvonalasabb, legviccesebb, legmélyebb - vagy amilyenhez éppen kedvük van - művet, majd azt előadni. Szavak sorrendje mindegy, toldalékolhatók is, csak legyen benne az összes felsorolt kifejezés. Eztán - ahogy a versenyeken általában - az előre meghatározott (ötfős) zsűri pontoz nullától tízig.
Lássunk is rá egy példát. Életem első 10szavasa így nézett ki leírva:
Az ilyen estek egyik fő eseménye az úgy nevezett tízszavas verseny, mikor is a lelkes közönség - mert ilyenkorra már megjön a kedvük a kooperációhoz - összeszed és beordít tíz különböző szót - mint például kotta, haiku, mókus, antikvárium, tanár úr, cigiszünet, vádirat, Eminem, répatorta, Vasember - és a mindenre kész szlemmereknek, íróknak, költőknek, emszíknek és egyéb vállalkozó szellemű alkotóknak ezek felhasználásával kell fél óra alatt kihozni a lehető legszínvonalasabb, legviccesebb, legmélyebb - vagy amilyenhez éppen kedvük van - művet, majd azt előadni. Szavak sorrendje mindegy, toldalékolhatók is, csak legyen benne az összes felsorolt kifejezés. Eztán - ahogy a versenyeken általában - az előre meghatározott (ötfős) zsűri pontoz nullától tízig.
Lássunk is rá egy példát. Életem első 10szavasa így nézett ki leírva:
Csapzott ébredés
" .. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?"
Végre vége ennek a álomnak is. Nem is baj - vallod meg őszintén. Kusza is volt, mozgalmasra is sikerült és ahogy ilyenkor szokott lenni, fáradtabban ébredsz az egyedül kifetrengett és az álmok nyomán összeizzadt ágyban, mint ahogy - naivan - nyugovóra hajtottad le fejedet. Vegyes érzelmekkel kelsz fel a késő őszi ködben, de legalább már tudod, hogy holnap költözöl innen, ahova pár hónap távlatában semmi sem köt néhány kellemetlen szón és a Téged rosszallón méregető lakótársakon kívül. De ezeket a szálakat szívesen vágod el a reményteli költözéskor hátrahagyott és hanyagul a konyhaasztalra hajított szerződésed élével.
A mai napot még túl kell élni. A mára szánt "életmentő zuhany" közben is fejben már egy talán jobb helyen vagy, esetleg egyszerre többfelé is kószál a gondolatod, de az biztos, hogy mindegy hova, csak el innen. Nem tehetsz róla, egyszerűen nem illettél bele az ottaniak világába. Sebaj, fő az optimizmus.. hmm, így van: nem gond, járt így már más is.
Ahogy Neked is járnod kell tovább az utadat, mert ez is csak egy közbülső állomás.
Hogy mit hoz a jövőd? Nem tudhatod.. még.
Végre vége ennek a álomnak is. Nem is baj - vallod meg őszintén. Kusza is volt, mozgalmasra is sikerült és ahogy ilyenkor szokott lenni, fáradtabban ébredsz az egyedül kifetrengett és az álmok nyomán összeizzadt ágyban, mint ahogy - naivan - nyugovóra hajtottad le fejedet. Vegyes érzelmekkel kelsz fel a késő őszi ködben, de legalább már tudod, hogy holnap költözöl innen, ahova pár hónap távlatában semmi sem köt néhány kellemetlen szón és a Téged rosszallón méregető lakótársakon kívül. De ezeket a szálakat szívesen vágod el a reményteli költözéskor hátrahagyott és hanyagul a konyhaasztalra hajított szerződésed élével.
A mai napot még túl kell élni. A mára szánt "életmentő zuhany" közben is fejben már egy talán jobb helyen vagy, esetleg egyszerre többfelé is kószál a gondolatod, de az biztos, hogy mindegy hova, csak el innen. Nem tehetsz róla, egyszerűen nem illettél bele az ottaniak világába. Sebaj, fő az optimizmus.. hmm, így van: nem gond, járt így már más is.
Ahogy Neked is járnod kell tovább az utadat, mert ez is csak egy közbülső állomás.
Hogy mit hoz a jövőd? Nem tudhatod.. még.
Meg ne állj hazáig!
"Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá."
Majd egy szempillantással később megállsz elhagyatottan egy lehamuzott kuka mellett a zuhogó esőben, miközben az esernyődről a vízfüggöny csak a cipőd orrát éri. Most is, mint mindig, sietsz.
Csak becsukod a szemedet, mert azt hiszed, akkor kizárod a világból a létező összes rosszat, az összes kellemetlenséget, az összes Téged ért sérelmet, amit eddig csak tapasztaltál életed során.
Csak haladsz utadon a szürkeségben, a Körülötted lévő árnyak Téged néznek, valamelyik édesen hízelegve hívogat, valamelyik keserű undorral méreget. Sietősre veszed a lépteidet és igyekszel kikerülni minél több furcsán villanó szempárt, mert tudod, hogy most nem állhatsz meg. Úgy is már csak néhány utcasarok, hogy végre az otthon melegében ledobhasd kabátodat, megszabadulhass csuromvíz zoknidtól és nyugodtan, meghitt csendben ünnepelhesd az ember győzelmét a félelmek felett.
De hol is van az az otthon, ahol megpihenhetsz ebben a zord időjárásban, hol van az a fészek, ami a frissensült vacsora illatát árasztja magából már a bejárati ajtó előtt néhány méterrel, hol vannak azok az ablakok az ízléses csipkefüggönyökkel, amiket látva már tudod, hogy nincs sok hátra ezekből a kinti szörnyűségekből. Hol is van?
.. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?
Majd egy szempillantással később megállsz elhagyatottan egy lehamuzott kuka mellett a zuhogó esőben, miközben az esernyődről a vízfüggöny csak a cipőd orrát éri. Most is, mint mindig, sietsz.
Csak becsukod a szemedet, mert azt hiszed, akkor kizárod a világból a létező összes rosszat, az összes kellemetlenséget, az összes Téged ért sérelmet, amit eddig csak tapasztaltál életed során.
Csak haladsz utadon a szürkeségben, a Körülötted lévő árnyak Téged néznek, valamelyik édesen hízelegve hívogat, valamelyik keserű undorral méreget. Sietősre veszed a lépteidet és igyekszel kikerülni minél több furcsán villanó szempárt, mert tudod, hogy most nem állhatsz meg. Úgy is már csak néhány utcasarok, hogy végre az otthon melegében ledobhasd kabátodat, megszabadulhass csuromvíz zoknidtól és nyugodtan, meghitt csendben ünnepelhesd az ember győzelmét a félelmek felett.
De hol is van az az otthon, ahol megpihenhetsz ebben a zord időjárásban, hol van az a fészek, ami a frissensült vacsora illatát árasztja magából már a bejárati ajtó előtt néhány méterrel, hol vannak azok az ablakok az ízléses csipkefüggönyökkel, amiket látva már tudod, hogy nincs sok hátra ezekből a kinti szörnyűségekből. Hol is van?
.. és hol van az a Valaki, aki vár Téged?
Mindegy, csak ártson!
"Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat."
Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek.
Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel.
Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel.
Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.
Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek.
Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel.
Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel.
Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.
Kórkép
".. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?"
.. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.
.. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.
Byte-ok hátán
"De az utazás még csak most kezdődik.."
Kisvártatva az úton azért előkerül valamelyik farzsebből egy hűdeokostelefon - arra hivatkozva, hogy hallgassunk már valami zenét, mert ez a megnyugtató zaj, ami minket körülvesz, olyan unalmas -, aztán egy táska mélye kezd el ismerősen rezegni és persze az idegesítően gyári beállítású, üzenetet jelző hangok sem váratnak magukra sokáig.. mert akik nemrég még a számítógépes-játékkedvelőkre mutogattak ujjal vadul és visszavonhatatlan érvénnyel "kockát" kiáltva, most ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy mindig és mindent tudjanak az ismerőseikről és ne hagyjanak ki még véletlen se egy-egy kamu Coelho idézetet, egy sörben áztatott és benzinben párolt kismacskás-kölyökkutyás fotót, esetleg virtuális mutatóujjal ajándékozni meg néhány kimondottan elmésre sikerült időjárás-jelentést.. embere válogatja, kinek melyik a szimpatikus.
A kockák ideje lejárt. Mostanra szinte mindenki az állampolgársága megszerzésével egy időben megkapja a Felhasználó-titulust is és akkor még örülhetünk, hogy a születésünk előtt nem ültetnek mikrochipet a bőrünk alá, hogy már onnan tudjunk posztolni pusztán az akaratunkkal.
Sokan hangoztatják, hogy a zombiapokalipszis - nem a hagyományos értelemben, lásd: AlmaMárka-függőség - már elkezdődött. Hogy ez már itt a végnek Akkezdete. Remélni még lehet, persze.. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?
Kisvártatva az úton azért előkerül valamelyik farzsebből egy hűdeokostelefon - arra hivatkozva, hogy hallgassunk már valami zenét, mert ez a megnyugtató zaj, ami minket körülvesz, olyan unalmas -, aztán egy táska mélye kezd el ismerősen rezegni és persze az idegesítően gyári beállítású, üzenetet jelző hangok sem váratnak magukra sokáig.. mert akik nemrég még a számítógépes-játékkedvelőkre mutogattak ujjal vadul és visszavonhatatlan érvénnyel "kockát" kiáltva, most ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy mindig és mindent tudjanak az ismerőseikről és ne hagyjanak ki még véletlen se egy-egy kamu Coelho idézetet, egy sörben áztatott és benzinben párolt kismacskás-kölyökkutyás fotót, esetleg virtuális mutatóujjal ajándékozni meg néhány kimondottan elmésre sikerült időjárás-jelentést.. embere válogatja, kinek melyik a szimpatikus.
A kockák ideje lejárt. Mostanra szinte mindenki az állampolgársága megszerzésével egy időben megkapja a Felhasználó-titulust is és akkor még örülhetünk, hogy a születésünk előtt nem ültetnek mikrochipet a bőrünk alá, hogy már onnan tudjunk posztolni pusztán az akaratunkkal.
Sokan hangoztatják, hogy a zombiapokalipszis - nem a hagyományos értelemben, lásd: AlmaMárka-függőség - már elkezdődött. Hogy ez már itt a végnek Akkezdete. Remélni még lehet, persze.. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?
Random szép emlékek
Mint mikor korán hazaérsz egy állati jól sikerült buliból, vagy egy fergeteges koncertről - igen, kora reggel.. az még korán van - és csak dőlnél be jóleső fáradtságtól kábultan az ágyba, hogy mára mindenki felejtse el a telefonszámodat, ne találjon meg egyetlen ismerős se a közösségi oldalakon és főként ne kopogjon a szomszéd egész nap a magassarkújában a közös folyosón.
Csak el szeretnél nyúlni a kényelmet és biztonságérzetet adó fekhelyeden és egy - az évszaknak megfelelő vastagságú - takaróval elzárva a külvilág minden keserűségétől meghitten magadhoz húzni a szívedhez legközelebb lévőt, hogy együtt álmodjatok valami szépet és édeset - mint az előttem piramisban felhalmozott barack az asztalon éppen -, hogy aztán egy újabb cseppnyi emlékkel legyen gazdagabb közös pillanataitok óceánja.
De az utazás még csak most kezdődik..
Csak el szeretnél nyúlni a kényelmet és biztonságérzetet adó fekhelyeden és egy - az évszaknak megfelelő vastagságú - takaróval elzárva a külvilág minden keserűségétől meghitten magadhoz húzni a szívedhez legközelebb lévőt, hogy együtt álmodjatok valami szépet és édeset - mint az előttem piramisban felhalmozott barack az asztalon éppen -, hogy aztán egy újabb cseppnyi emlékkel legyen gazdagabb közös pillanataitok óceánja.
De az utazás még csak most kezdődik..
Mosoly (Magány szüli az alkalmat II.)
"Ekkor akadtam rá ugyanis egy kivételes kincsre."
Nem kell, hogy mindig mindenki mosolyogjon Körülötted. Épp elég, ha csak a napodat meghatározó emberek, házi állatok, egy Számodra kedves kávéskanál - a továbbiakban csak "mókáskanál" - vagy éppen az időjárás vidít fel annyira, hogy önmagadnak lásson. Boldognak. Amilyen vagy. Általában, még ha nem is tudja az egész világ, mert nincs az arcodra rajzolva szénceruzával és szájfénnyel, hogy Te most igenis jó kedvedben vagy, az aurád mégis szélesebb, mint egy jóleső, kipihent reggeli nyújtózkodás és Veled még madarat is lehetne fogatni - csak okosan, vannak védett fajok is! -.
Bárhonnan is közelítem meg, a boldogság relatív fogalom. Valakit ebben a felgyorsult és pénz-orientált világban csak a friss, ropogós bankók elégítenek ki lelkileg, valaki megelégszik már azzal is - saját körülményei okán -, ha alapvető szükségleteit elláthatja, mert többről álmodni se merne és persze van olyan is, akinek a pillanatnyi vagy hosszan tartó boldogságához elég, ha egy Számára fontos ember megmosolyogtatja.. akár saját mosolyával is.
Veszprém a szelek városa, ezzel talán nem mondok újat senkinek.. ha mégis, akkor Veszprém a szelek városa. Az itteni időjárás elég változékony tud lenni, hol mostoha, hol meg majd' lerohad Rólad a gatya is - vagy a szoknya, pelenka, tunika, bi-, vagy monokini, amit éppen viselsz -.
Akkor is kiszámíthatatlan, amikor szabadtéri programot szerveztél saját, illetve többed magad szórakoztatására, boldoggá tételére. Van bizony, hogy a Fentiek nem igazán veszik figyelembe, mit is szeretnél csinálni a szabadban, kora este vagy hogy mi lenne az érdeked.. Vagy mégis?
Tehát, ahogy említettem: nem kell, hogy mindig mindenki mosolyogjon Körülötted. Olykor elég egyvalaki is.
Nem kell, hogy mindig mindenki mosolyogjon Körülötted. Épp elég, ha csak a napodat meghatározó emberek, házi állatok, egy Számodra kedves kávéskanál - a továbbiakban csak "mókáskanál" - vagy éppen az időjárás vidít fel annyira, hogy önmagadnak lásson. Boldognak. Amilyen vagy. Általában, még ha nem is tudja az egész világ, mert nincs az arcodra rajzolva szénceruzával és szájfénnyel, hogy Te most igenis jó kedvedben vagy, az aurád mégis szélesebb, mint egy jóleső, kipihent reggeli nyújtózkodás és Veled még madarat is lehetne fogatni - csak okosan, vannak védett fajok is! -.
Bárhonnan is közelítem meg, a boldogság relatív fogalom. Valakit ebben a felgyorsult és pénz-orientált világban csak a friss, ropogós bankók elégítenek ki lelkileg, valaki megelégszik már azzal is - saját körülményei okán -, ha alapvető szükségleteit elláthatja, mert többről álmodni se merne és persze van olyan is, akinek a pillanatnyi vagy hosszan tartó boldogságához elég, ha egy Számára fontos ember megmosolyogtatja.. akár saját mosolyával is.
Veszprém a szelek városa, ezzel talán nem mondok újat senkinek.. ha mégis, akkor Veszprém a szelek városa. Az itteni időjárás elég változékony tud lenni, hol mostoha, hol meg majd' lerohad Rólad a gatya is - vagy a szoknya, pelenka, tunika, bi-, vagy monokini, amit éppen viselsz -.
Akkor is kiszámíthatatlan, amikor szabadtéri programot szerveztél saját, illetve többed magad szórakoztatására, boldoggá tételére. Van bizony, hogy a Fentiek nem igazán veszik figyelembe, mit is szeretnél csinálni a szabadban, kora este vagy hogy mi lenne az érdeked.. Vagy mégis?
Tehát, ahogy említettem: nem kell, hogy mindig mindenki mosolyogjon Körülötted. Olykor elég egyvalaki is.
Unalom (Magány szüli az alkalmat I.)
Hirtelen azon kapod magad, hogy az unalom furcsa érzete környékez meg és kedved lenne elébe menni a semmittevés kéjesen frusztráló kétes érzésének? Egyedül, vagy társaságban, csoportosan, ha magány van, tegyél ellene valamit. Valami jót. Az is jót fog Neked tenni, hidd el.
Szokásommá vált, mióta ismét Veszprémben élek, hogy néha spontán, néha csak a leterheltség fárasztó, vállakat, derekat és hátat egyaránt megterhelő súlya alól menekülve, néha meg csak szimplán azért, hogy jobb kedvem legyen és kicsit élni érezzem a testem, elmegyek sétálni. Volt már rá példa, hogy színtiszta unalomból felkaptam a cipőimet és egy flakon vizet csapva a hátitáskámba - rácsavartam a kupakot a flakonra előtte, ne aggódj! - nekieredtem a városnak úgy, hogy nagyjából 4 és fél óra múlva fordítottam el a lakáskulcsot a zárban jóleső fáradtságtól eltelve, hogy most már azért enni kellene valamit, ha már hazaértem. Ilyenkor is rajtam van a karórám, de valahogy nem érzem szükségét vetni rá egy pillantást, mert őszintén szólva egyáltalán nem érdekel, mennyi az idő.
Tavaly augusztus óta van egy jól bejáratott utam a városban, ahol alkalomadtán korzózok. Emelkedők, lépcsők, zöld környezet, nem tudok betelni vele egyszerűen. Persze, néha elkalandoznak a gondolataim és viszik a lábamat, hogy "most erre menjünk, itt már régen voltunk", de az alapvető útvonal szem előtt marad. Az alapvető útvonal is szem előtt marad.
Ekkor akadtam rá ugyanis egy kivételes kincsre.
Szokásommá vált, mióta ismét Veszprémben élek, hogy néha spontán, néha csak a leterheltség fárasztó, vállakat, derekat és hátat egyaránt megterhelő súlya alól menekülve, néha meg csak szimplán azért, hogy jobb kedvem legyen és kicsit élni érezzem a testem, elmegyek sétálni. Volt már rá példa, hogy színtiszta unalomból felkaptam a cipőimet és egy flakon vizet csapva a hátitáskámba - rácsavartam a kupakot a flakonra előtte, ne aggódj! - nekieredtem a városnak úgy, hogy nagyjából 4 és fél óra múlva fordítottam el a lakáskulcsot a zárban jóleső fáradtságtól eltelve, hogy most már azért enni kellene valamit, ha már hazaértem. Ilyenkor is rajtam van a karórám, de valahogy nem érzem szükségét vetni rá egy pillantást, mert őszintén szólva egyáltalán nem érdekel, mennyi az idő.
Tavaly augusztus óta van egy jól bejáratott utam a városban, ahol alkalomadtán korzózok. Emelkedők, lépcsők, zöld környezet, nem tudok betelni vele egyszerűen. Persze, néha elkalandoznak a gondolataim és viszik a lábamat, hogy "most erre menjünk, itt már régen voltunk", de az alapvető útvonal szem előtt marad. Az alapvető útvonal is szem előtt marad.
Ekkor akadtam rá ugyanis egy kivételes kincsre.
De tényleg?
Megtehetem? Megtehetem komolyan? Megtehetném, ha lenne hozzá kellő bátorságom, akaraterőm és kitartásom? Meg tudom tenni anélkül, hogy bárkinek is ártanék vele?
- Nézd, a sikerhez vezető út mindenféle oda nem illő aprósággal van kikövezve. Azt hiszed róla, hogy nem más, csak egy ócska kis kavics, mert épphogy megcsillan rajta a fényes végcél nemesen ragyogó sugara, közben meg azon töri a kis rohadék a fejét - vagy amije van -, hogy hogyan is tehetne keresztbe az utadon.. farönköt, egy kőfalat vagy ami megnehezíti az Általad kijelölt útszakaszt.
Te meg vagy olyan hülye, hogy figyelembe veszed ezeket a tényezőket és elkezdesz rágódni olyan - egyébként teljesen egyértelmű - dolgokon, amikkel alaphelyzetben tisztában vagy és tudod nagyon jól, hogy mire vagy képes. De mégis, ha megkérdezik, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak és mik azok, amik előnyként a kontódra írhatók, kurvára nem tudsz felhozni magaddal kapcsolatban semmit.
Egy kérésem van: Ne add fel! Bíznod és hinned kell önmagadban, hogy meg tudod csinálni, el tudod érni és az egész ráadásul nem is olyan megerőltető, nem kell megszakadnod lépten-nyomon, csak egy határozott karnyújtás a távolság Közted és a hőn remélt vágyálom között - az is ráadásul szemben Veled, tehát még csak hátat se kell fordítanod önmagadnak.
Ha meg a másodpercek rozsdás fogaskerekein múlik, hogy mikor teheted meg az utolsó lépéseket, akkor várd ki türelemmel a sorodat, mert utána csak jobb lehet Neked. Majd a sok irigyed kérdezheti enyhe gúnnyal az arcán, hogy "Neked jó?" - nekem jó. "Jó Neked."
De addigra már tényleg jó lesz Neked.
- Nézd, a sikerhez vezető út mindenféle oda nem illő aprósággal van kikövezve. Azt hiszed róla, hogy nem más, csak egy ócska kis kavics, mert épphogy megcsillan rajta a fényes végcél nemesen ragyogó sugara, közben meg azon töri a kis rohadék a fejét - vagy amije van -, hogy hogyan is tehetne keresztbe az utadon.. farönköt, egy kőfalat vagy ami megnehezíti az Általad kijelölt útszakaszt.
Te meg vagy olyan hülye, hogy figyelembe veszed ezeket a tényezőket és elkezdesz rágódni olyan - egyébként teljesen egyértelmű - dolgokon, amikkel alaphelyzetben tisztában vagy és tudod nagyon jól, hogy mire vagy képes. De mégis, ha megkérdezik, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak és mik azok, amik előnyként a kontódra írhatók, kurvára nem tudsz felhozni magaddal kapcsolatban semmit.
Egy kérésem van: Ne add fel! Bíznod és hinned kell önmagadban, hogy meg tudod csinálni, el tudod érni és az egész ráadásul nem is olyan megerőltető, nem kell megszakadnod lépten-nyomon, csak egy határozott karnyújtás a távolság Közted és a hőn remélt vágyálom között - az is ráadásul szemben Veled, tehát még csak hátat se kell fordítanod önmagadnak.
Ha meg a másodpercek rozsdás fogaskerekein múlik, hogy mikor teheted meg az utolsó lépéseket, akkor várd ki türelemmel a sorodat, mert utána csak jobb lehet Neked. Majd a sok irigyed kérdezheti enyhe gúnnyal az arcán, hogy "Neked jó?" - nekem jó. "Jó Neked."
De addigra már tényleg jó lesz Neked.
Alapvető emberi értékek
Alapvető emberi értékek című sorozatunk mai epizódjában essen szó egy kicsit az őszinteségről.. is. Merthogy nem lehet egy barátságon, párkapcsolaton, házasságon vagy bármi hasonló, az átlagosnál jelentősebb szereppel bíró emberi kapcsolaton belül kiemelni bizonyos értékeket és elkülönítve vizsgálni azokat.
Ha valaki őszinte, ahhoz társul a Másik bizalma is, hisz ha mindent elmondasz Neki, Ő ezeket a történeket meg fogja őrizni magában, illetve nem csacsogja ki mindenkinek, akivel csak beszédbe elegyedik nap, mint nap. Vagy ha támogatod a Másikat nehéz helyzetében, akkor rendelkeznetek kell kölcsönös hittel a Másik felé, hogy amit mondasz Neki, az igenis az Ő javát fogja szolgálni tanácsként, s Te tényleg azért vagy Mellette, mert bármikor szüksége lehet Rád és a támaszodra.
De ezek csak olyan alapvető morális értékek, amik minden - mindkét fél számára - fontos kapcsolatban nélkülözhetetlenek. Szerintem. Egyéb relációkat most nem vennék ide, mivel a fenti értékek nyomán született meg a mai bejegyzés verse is, köszönhetően még többek között a tavalyi változékony szeptembernek.
Ha valaki őszinte, ahhoz társul a Másik bizalma is, hisz ha mindent elmondasz Neki, Ő ezeket a történeket meg fogja őrizni magában, illetve nem csacsogja ki mindenkinek, akivel csak beszédbe elegyedik nap, mint nap. Vagy ha támogatod a Másikat nehéz helyzetében, akkor rendelkeznetek kell kölcsönös hittel a Másik felé, hogy amit mondasz Neki, az igenis az Ő javát fogja szolgálni tanácsként, s Te tényleg azért vagy Mellette, mert bármikor szüksége lehet Rád és a támaszodra.
De ezek csak olyan alapvető morális értékek, amik minden - mindkét fél számára - fontos kapcsolatban nélkülözhetetlenek. Szerintem. Egyéb relációkat most nem vennék ide, mivel a fenti értékek nyomán született meg a mai bejegyzés verse is, köszönhetően még többek között a tavalyi változékony szeptembernek.
Voltál már szerelmes..
.. életedben egyszer legalább? Szerettél valaha is egy embert, akiről bizton állítottad, hogy Ő is szeret és mindent megtenne Érted? Amikor nem csak azt várod minden egyes alkalommal, hogy találkozzatok, mert az olyan izgalmas - újra látni nemesen csillogó tekintetét, megérinteni kívánatos testét, magadhoz ölelni olyan gyengéden, hogy majd' beleroppan a szenvedélyedbe - , hanem már előre azon sajnálkozol nevetve, hogy "csak" ennyit vagytok együtt, pedig legszívesebben minden egyes alkalommal Mellette csapnád le fáradtan és boldogan az amúgy is hangos ébresztődet?
Már tapasztaltam. Jó érzés. Nagyon jó. Nagyon jó volna, ha újra átélhetném, hogy valaki legalább annyira szerelmes belém, mint én Belé és legalább olyan kitartással szeret mindig, ahogy én Őt.. Mert a kezdeti lágy illatú rózsaszín tejfelhő bizony egy idő után elillan és csak Titeket hagy meg egymásnak a másodpercek zord, rozsdás kattogással megállíthatatlan fogaskereke. Hibákkal, gyengeségekkel, tévedésekkel és magabiztos elbizonytalanodásokkal.
Soha nem szabad feladni. Ha épp szerelmes vagy, akkor létezz, érezd, élvezd és ne azt kérdezd lépten-nyomon, hogy "miért pont Ő?".. Ha épp nem vagy szerelmes, akkor pedig ne csüggedj, mert nem tudhatod, hogy az ajtódon kilépve kinek kelted fel a figyelmét legalább annyira, hogy életetek selyemfonala elszakíthatatlan kötelékké fonódjon, míg csak az utolsó centi is le nem szalad a spulnikról.
Egy Nagy Ő van? Nem tudom. Talán igen. Nem megdönthetetlen a hitem, elvégre az eddigi jelentkezőkkel is voltak bőven boldog és felejthetetlen pillanataim.
De szívesen átélném még egyszer (és talán utoljára) azt a rózsaszín tejfelhős időszakot, ami után csak az igaz, őszinte szerelem és a mindenre kiterjedő bizalom marad életben, kéz a kézben.
Már tapasztaltam. Jó érzés. Nagyon jó. Nagyon jó volna, ha újra átélhetném, hogy valaki legalább annyira szerelmes belém, mint én Belé és legalább olyan kitartással szeret mindig, ahogy én Őt.. Mert a kezdeti lágy illatú rózsaszín tejfelhő bizony egy idő után elillan és csak Titeket hagy meg egymásnak a másodpercek zord, rozsdás kattogással megállíthatatlan fogaskereke. Hibákkal, gyengeségekkel, tévedésekkel és magabiztos elbizonytalanodásokkal.
Soha nem szabad feladni. Ha épp szerelmes vagy, akkor létezz, érezd, élvezd és ne azt kérdezd lépten-nyomon, hogy "miért pont Ő?".. Ha épp nem vagy szerelmes, akkor pedig ne csüggedj, mert nem tudhatod, hogy az ajtódon kilépve kinek kelted fel a figyelmét legalább annyira, hogy életetek selyemfonala elszakíthatatlan kötelékké fonódjon, míg csak az utolsó centi is le nem szalad a spulnikról.
Egy Nagy Ő van? Nem tudom. Talán igen. Nem megdönthetetlen a hitem, elvégre az eddigi jelentkezőkkel is voltak bőven boldog és felejthetetlen pillanataim.
De szívesen átélném még egyszer (és talán utoljára) azt a rózsaszín tejfelhős időszakot, ami után csak az igaz, őszinte szerelem és a mindenre kiterjedő bizalom marad életben, kéz a kézben.
Mégis mi más?! Persze, hogy Mélyvíz II.
(Előzmény)
Szóval, ott tartottunk, hogy egy vers megvan. Kell még egy. Az első körre. Valami laza (csak annyira, mint én), sztorimesélős (sima ügy lesz..), humoros (és tényleg nevettek rajta, vagy legalábbis a próbálkozást megmosolyogták), figyelemfelkeltő (ehh..) és könnyen fogyasztható ("hogy mi?!") vers.
Talán zagyvaság, talán csak szimplán túl egyszerű, de nekem mégis visszaad valamit azokból a kezdeti időkből, mikor a szárnyaimat próbálgattam az önmegvalósítás rögös útjain.
Szóval, ott tartottunk, hogy egy vers megvan. Kell még egy. Az első körre. Valami laza (csak annyira, mint én), sztorimesélős (sima ügy lesz..), humoros (és tényleg nevettek rajta, vagy legalábbis a próbálkozást megmosolyogták), figyelemfelkeltő (ehh..) és könnyen fogyasztható ("hogy mi?!") vers.
Talán zagyvaság, talán csak szimplán túl egyszerű, de nekem mégis visszaad valamit azokból a kezdeti időkből, mikor a szárnyaimat próbálgattam az önmegvalósítás rögös útjain.
Mélyvíz I.
Hirtelen elhatározás után jelentkeztünk nullkilométeres, versenyen még egyszer sem indult szlemmerként - azaz slam-szűzként - az első országos slam poetry bajnokság vidéki elődöntőjére. Ez mind szép és jó, de most már talán írni is kellene rá valamit, nem? Két fordulós a verseny, ha túljutsz az első körön.
Oké, akkor kell két vers, a téma szabadon választható, semmilyen eszközt nem lehet használni az előadásod alatt - telefon, táblagép, nyomtatott vagy írott papír, kőtábla, papirusztekercs nem számít segédeszköznek, ha arról olvasod fel a művedet - és férj bele a 3 percbe.
Menni fog. Nincs mit veszíteni, nyerni meg mindenkinek megvan az esélye. Így hát nekiláttam kutakodni régi témák, félbehagyott dalszövegek között, hátha találok valami érdekeset és oda illőt. Nem találtam. Jól van, mondják gyakran: "az téma az utcán hever". Akkor nézzünk ki az ablakon.. nézzünk.. nézzünk.. mit is nézünk? Mindegy, nézünk.. nézünk.. Mi van már? Hol a téma?! Jaaaa, hogy a szűk top.. meg a nagyon mini.. és a nyári (kora őszi) lenge öltözet.. Hmm, egynek jó lesz. Aztán ha mégse, akkor találok valami mást.
Így született meg a verseny második körére szánt versem, amit sajnos nem tudtam előadni ott, akkor.
Oké, akkor kell két vers, a téma szabadon választható, semmilyen eszközt nem lehet használni az előadásod alatt - telefon, táblagép, nyomtatott vagy írott papír, kőtábla, papirusztekercs nem számít segédeszköznek, ha arról olvasod fel a művedet - és férj bele a 3 percbe.
Menni fog. Nincs mit veszíteni, nyerni meg mindenkinek megvan az esélye. Így hát nekiláttam kutakodni régi témák, félbehagyott dalszövegek között, hátha találok valami érdekeset és oda illőt. Nem találtam. Jól van, mondják gyakran: "az téma az utcán hever". Akkor nézzünk ki az ablakon.. nézzünk.. nézzünk.. mit is nézünk? Mindegy, nézünk.. nézünk.. Mi van már? Hol a téma?! Jaaaa, hogy a szűk top.. meg a nagyon mini.. és a nyári (kora őszi) lenge öltözet.. Hmm, egynek jó lesz. Aztán ha mégse, akkor találok valami mást.
Így született meg a verseny második körére szánt versem, amit sajnos nem tudtam előadni ott, akkor.
Az első slam poetry
2012. szeptember 8. - Ez egy tisztán megmaradt dátum. Nincs belőle sok, néha még mindig szégyenkezem, amikor ismerőseim fontosabb dátumai kimennek a fejemből. Nem ápolnak a naptári hónapok és napok jó kapcsolatot velem.. na, mindegy..
Meghirdették eseményként a legnagyobb közösségi oldalon. Amúgy se volt túl sok tervem arra a szombatra. Miért ne mennék, unaloműzésnek tökéletes - gondoltam. Amúgy se tudok szinte semmit még a slam poetry-ről. Felcsörgettem Dé-Zé barátomat, jön-e, ha már a neve az "Ott lesznek"-listában találtam. Ő tényleg ott lesz.
Akkor hát, nézzünk szembe az ismeretlennel. Sikerült annyira belenéznem a szemébe, hogy azóta itt is ragadtam. Minek is tagadjam, megfogott valami. A versek, az előadásmódok, a karakterek, megannyi különböző nézőpont között feltűnt egy szende, első ránézésre "Mit is keresek én itt voltaképp?"-kaliberű Hölgy (igen, nagybetűvel, nem vagyok bunkó).
Amiket akkor, ott - mint utólag kiderült, először - előadott, valamiért kiszedtek a közönség soraiból és késztettek arra, hogy pestiesen szólva, ezt ne hagyjam annyiban. Így, mikor jött az adandó alkalom és MAteDon kérdése - hozott magával valaki saját verset? - elhangzott, feltettem a kezemet, felmentem a színpadra s bemutatkozásom - Executor Kecskemétről - után előadtam egyik rapszövegem akapella.
Az esemény után odamentem ifjú Költőnőnkhöz, akit azóta jó barátomnak mondhatok, s pár szót váltva azon kaptam magam, hogy késésben vagyok, így el kellett rohannom az Íródeák elől. Utólag jutott el a tudatomig, hogy még csak el sem köszöntem Tőle. Így hát, élve az új élmények nyújtotta lehetőséggel, írtam Zsókának egy verset.
Meghirdették eseményként a legnagyobb közösségi oldalon. Amúgy se volt túl sok tervem arra a szombatra. Miért ne mennék, unaloműzésnek tökéletes - gondoltam. Amúgy se tudok szinte semmit még a slam poetry-ről. Felcsörgettem Dé-Zé barátomat, jön-e, ha már a neve az "Ott lesznek"-listában találtam. Ő tényleg ott lesz.
Akkor hát, nézzünk szembe az ismeretlennel. Sikerült annyira belenéznem a szemébe, hogy azóta itt is ragadtam. Minek is tagadjam, megfogott valami. A versek, az előadásmódok, a karakterek, megannyi különböző nézőpont között feltűnt egy szende, első ránézésre "Mit is keresek én itt voltaképp?"-kaliberű Hölgy (igen, nagybetűvel, nem vagyok bunkó).
Amiket akkor, ott - mint utólag kiderült, először - előadott, valamiért kiszedtek a közönség soraiból és késztettek arra, hogy pestiesen szólva, ezt ne hagyjam annyiban. Így, mikor jött az adandó alkalom és MAteDon kérdése - hozott magával valaki saját verset? - elhangzott, feltettem a kezemet, felmentem a színpadra s bemutatkozásom - Executor Kecskemétről - után előadtam egyik rapszövegem akapella.
Az esemény után odamentem ifjú Költőnőnkhöz, akit azóta jó barátomnak mondhatok, s pár szót váltva azon kaptam magam, hogy késésben vagyok, így el kellett rohannom az Íródeák elől. Utólag jutott el a tudatomig, hogy még csak el sem köszöntem Tőle. Így hát, élve az új élmények nyújtotta lehetőséggel, írtam Zsókának egy verset.
Lassan egy éve..
.. kezdtem el foglalkozni a slam poetry csodás világával. Új emberek,
új helyzetek, újra és újra csak áldom az eszemet, hogy 2012 augusztus
végén visszaköltöztem Veszprémbe. Akkor született meg az első versem -
addig csak rapszövegeket írtam - annak apropóján, hogy milyen érzés is
egy új életet kezdeni egy új városban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)