Mindegy, csak ártson!

   "Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat."

  Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek. 
  Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel. 
  Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel. 
  Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
  Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.

25 - Folyjon sör, forevör!

A helyszín: SzeszHárd, KrigLitértől egy hosszú lépésre

Te koszlott sör, korsóból fogyóban csak alko.. hol?
Itt pár lökött sor, nem alkuból, látom az arcodról,
minden vágyad csúszni a fájó igazság befagyott taván,
pörögsz a pulton, kincsem, lazán? Magtárulj, szezám!
Mivel léket vágsz a jégen, korcsolyád oly apró,
mint 19 szál ropi vagy fél zacskó mogyoró,
gyerekeknek éppen jó, látod, listád inkább tiltó,
mintsem VIP, hol tánc közben feszül egymásnak vagina, dildó.

Mint szájban a cigaretta, úgy ismersz ebben magadra,
mert ha folyik, akkor szívni kell.. Mondd csak ki: nem vagy erős akaratba'!
Ugyan, buli közben sör mellé, miért is ne, ki az, ki ma látja?
Így leszel Te saláta a nyúlketrecben, maláta!
Kisbarátom na, hát na! Nem kell azért lökdösődni,
mert a többiek szerint részeg vagy, pedig csak az ösztön ősi,
túlélésre játszol, mert túl élelmesnek látszol,
pedig csak sörhas, ami Neked van, a túlértékelt szesznek jászol!
Egy tál lélek, mert Te itt hagyod a jövőt végleg,
egy, tán élet, mi volt régen, mégis feledni kéne Téged,
mert a múlton, ha merengsz elázva, gondolatod benne ragad.

Hogy mi volt? Kit érdekel? E pocsolyába ne temesd magad,
csak engedd el, mert a jövőd nem érdekkel, hanem értékkel, mértékkel,
amit nem a sárga anyaföldön teli vödörből felnézve érnél el!
Bár ne hallanám a bárból kijövet, mi Belőled kijöhet,
hörögsz, miután kiesik a szádból pár kínos köpet.
De ez még csak az első löket, a nagy Ő még hátra van,
hát ŐŐŐŐŐŐŐ! Gyerünk, hangosabban, bátrabban!
Mondom, ami még hátra van, jöjjön csak elő!
Bazd meg, Pocak, ez a jövő? Ez a jelen, meg egy halk ööh..
Pedig egyszer csak eljő, tán észre se veszed,
a félig üres poharat, ha valamikor végre leteszed,
mosd meg arcod, tenyered, pár pillanat alatt,
csak Tikk és Takk, üde lehelet,
hát engedd meg, hogy megfogják segítőn jobb kezedet.

Megjegyzés: A folytatást itt olvashatod.

Ex