Hirtelen elhatározás után jelentkeztünk nullkilométeres, versenyen még egyszer sem indult szlemmerként - azaz slam-szűzként - az első országos slam poetry bajnokság vidéki elődöntőjére. Ez mind szép és jó, de most már talán írni is kellene rá valamit, nem? Két fordulós a verseny, ha túljutsz az első körön.
Oké, akkor kell két vers, a téma szabadon választható, semmilyen eszközt nem lehet használni az előadásod alatt - telefon, táblagép, nyomtatott vagy írott papír, kőtábla, papirusztekercs nem számít segédeszköznek, ha arról olvasod fel a művedet - és férj bele a 3 percbe.
Menni fog. Nincs mit veszíteni, nyerni meg mindenkinek megvan az esélye. Így hát nekiláttam kutakodni régi témák, félbehagyott dalszövegek között, hátha találok valami érdekeset és oda illőt. Nem találtam. Jól van, mondják gyakran: "az téma az utcán hever". Akkor nézzünk ki az ablakon.. nézzünk.. nézzünk.. mit is nézünk? Mindegy, nézünk.. nézünk.. Mi van már? Hol a téma?! Jaaaa, hogy a szűk top.. meg a nagyon mini.. és a nyári (kora őszi) lenge öltözet.. Hmm, egynek jó lesz. Aztán ha mégse, akkor találok valami mást.
Így született meg a verseny második körére szánt versem, amit sajnos nem tudtam előadni ott, akkor.
