Kétségek között

  Választani sosem könnyű. Erre mindenki rájöhetett már, legyen akár két hasonló termék, vagy épp két hasonló életút egyikére akarod rászánni magad.
  Alakulunk, formálódunk, ahogy a véleményünk is. Hiába titulálják az írást maradandónak, a kimondott szónak igenis hatalmas ereje van, pláne azok körében, akik hosszabb távú memóriával vannak megáldva.
  Választani sosem volt könnyű. Ha egyszer rászántad magad az egyikre, visszaút nincs. Legalábbis olyan, amiből nyom nélkül vissza tudnál kanyarodni.

Ha szabadulnál..

  Repülni szeretnél a tavaszi ég kékjében? Megtehetnéd és még csak szépen kérned se kell. Hiszed, hogy a szabadulásod kulcsa más zsebében, pedig nem éppen így van. Ha szökni akarnál, tedd meg! Csak előtte nézz körbe, mi elől is menekülnél. 

Beismerés

  Van olyan, aki nem képes rá. Van olyan, aki képes rá, de semmi pénzért nem lenne hajlandó. Van olyan, akit belülről feszít szét, de nem adhatja ki magából. Van olyan, aki lépten-nyomon hangoztatja, de csupán a szája jár és nemhogy nem gondolja komolyan, csak a feltűnési viszketegségét kapargatja.
  De van olyan is, amikor tényleg ki kell mondani: sajnálom!

Romlott hazafi

  Nem kenyerem a politika. Szívesen koplalok inkább értelmesebb témákon, mint hallgassam mások szaftos prédikációit a (Számára) ellenzékek zsíros ügyleteiről. Ennek ellenére kénytelen-kelletlen helyet kellett foglalnom a politika-vonat étkezőkocsijában, hogy lássam, milyen gusztustalan kajacsatát vívnak.
  Helyet kellett foglalnom és nem véleményt. Így csak az előétel gyanánt felszolgált szufléig jutottam, de már az is túlzottan fel volt fújva és csokoládé helyett csak lejárt szavatosságú tejbevonó volt a közepén.
  Rossz szájízzel fogalmazódott meg bennem néhány gondolat: