Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
57 - Kedves!
Kedves December!
Röstellem, hogy már az elején magyarázkodnom kell a megszólítás miatt, de inkább leírom, ne essen félreértés Belőled: mikor a majdnem 6 évig tartó kapcsolatomnak tavaly vége szakadt, rá pár hétre egy kiadós futás utáni zuhany közben jött a megérzés, a szikra, nevezzük akárhogy a nyári melegben: „nekem decemberben barátnőm lesz”.. khm.. Ezt a villanást azóta se tudom megmagyarázni, de ennek nyomán keltél bennem életre Te, ihletve sok alkotást látatlanban is. Illetve néhányat nem Te ihlettél, de én is csak Téged kerestelek, ahogy Te is most épp engem, valószínűleg.
Ja, a legfontosabb dolog, amiért írok Neked: szeretnélek megismerni. Nem "ki-", "meg-". Nem azt akarom tudni, hogy melyik mondatomra hogyan reagálnál, nem azt akarom, hogy bábjátékos módjára tudjunk játszani a Másikkal, nem a csodálatosan csavaros észjárásod minden apró fogaskerekét, - mint Sylar, az órás - akarom tudni, hanem Téged szeretnélek megismerni. Azt a Nőt, aki vagy. Manírok, make-up és egyéb más dolgok nélkül. Kendőzetlenül-meztelen, ahogy én ajánlom fel magamat, hogy lapozhass mindennapjaim poros, bőrkötéses könyvében. Mivel életem következő szakaszának egyik fő terve, hogy Melletted és Veled legyek, mint barátod, szeretőd, testvéred, játszótársad, ápolód, támaszod, oltalmazód, bizalmasod. Higgy nekem, ezt a terhet nagyon szívesen viselem hosszú-hosszú ideig.
Szeretném, ha őszintén szeretnél. Őszintén is és szeretnél is. Ha a szemeidbe nézek, látni szeretném, hogy tudod, hogy bennem megbízhatsz és nem foglak elárulni. Cserébe én is megosztok Veled mindent, tényleg mindent.. Hogy mi történt addig, amíg nem beszéltünk, mihez lenne most kedvem, mitől rándul görcsbe a gyomrom, miért ez a kedvenc illatom, amit éppen viselsz, mi kapcsán jutottál eszembe és persze, hogy mennyire nagyon is szeretlek.. s hogy miért mondom mindezt el? Mert én is kíváncsi vagyok Rád. Mi történt aznap Veled, miért történt, mit gondolsz róla, mi a baj? Gyere, bújj ide hozzám és meséld el.. mesélj el mindent, amit el szeretnél nekem mondani, legyen az jó vagy rossz, vidám vagy szomorú, felemelő vagy könnyfakasztó.. még ha fájdalmat is okozol vele, nem érdekel, csak mondd el. Ne feszélyezzenek a szavak, ahogy engem sem, hiába dadogok néha.
Ahogy én is elmondok mindent, mert bizony nekem is van rossz oldalam azon túl, hogy „eltévedtem a mennyország felé félúton.” Például: néha túl őszinte vagyok. Nyersen őszinte, de csak azokkal, akik nagyon közel állnak hozzám: barátok, családtagok, és mint a számomra legfontosabb személy, Te. Nem bántóan nyers, csak végtelenül őszinte.
Ez is biztos fel fog tűnni majd Neked: Igen, sok a hölgyismerősöm. Ahogy anno megkaptam 1-2 alkalommal, túl sok is, mert ki ez a csaj, még soha nem hallottam Róla, miért akarod, hogy pont Ő legyen az esküvői tanúd.. na, mindegy, ezt majd élő szóban inkább, ha nem haragszol.. De lépten-nyomon tudat alatt azon leszek, érzékeltetni fogom Veled, hogy akiért a szívem dobog, az csak Te vagy. Mivel mindenkit a körülöttük lévő emberek formálnak és nem, nem a szülők.. furán hangzik, de én is sokat köszönhetek a volt nőimnek. Legyen akár haveri a kapcsolatom Velük, életem fontos mérföldkövei voltak, amiket megjárva jutottam el Hozzád úgy, ahogy itt és amilyen vagyok.. és ez Számodra lehet, hogy kellemetlen vagy kényelmetlen dolog, mert úgy látszik, mintha a múltban élnék most.. pedig nem. A jelenben élek és a jövőt várom, mikor először csókollak meg úgy, mint még eddig soha senkit és mikor először csókolsz meg úgy, mint még eddig soha senkit.
Annyi mindent írnék még legszívesebben, de inkább megvárlak vele, ha nem baj.
ölel és csókol Téged örökké szerető társad, én
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése