Jó magyar módjára

  Nyelvében él a nemzet. Vagy dalában.. népdalában. Nem hiába nagy a választék a magyar népdalok fajtáit illetően, minden élethelyzethez költöttek a régiek valami éneket.
  Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.



51 - Zavaró közelséged megnyugtat

 .. és bár én nem dohányzom, de Neked lépten-nyomon elviselem, hogy füstölög az a gyönyörű, puha szád és mint valami mesebeli kémény, engedi ki a sok habkönnyű karikát, miket Te magad keretezel és küldesz a végtelenbe, hogy füstjelekként kommunikálj a külvilággal, hogy igenis itt vagy, létezel, s akinek nem érdeke, az is vegyen Rólad tudomást, mert köztünk jársz és nem tehet mást, mint észreveszi, hogy a nagyvilág a lelkét is kiteszi, hogy Téged elrejtsen avatatlan szemek elől, mint amilyen az enyém, hogy körülöttem 60ezer lélek szegény, mert enged járni az utadon, csak én mutatom, vagyis szívem szerint mutatnám, hogy bizony mellettem kellene, hogy legyél, s hogy valamit tegyél ellene, mert képes lennél rá, hogy kiszúrd, ki örömittasan kajtat Utánad.. szerintem.

  Másnaposan már nem akarom kortyolni a gyötrő lét, s a múltkori lámpafénynél esek újra szét, mert nem merem még magamnak se bevallani, hogy.. hogy úgy kéne élnem, hogy ami.. kell-lesz. De így csak tűnődök arról, hogy mi is lenne, ha az ég pusztán gomolyfelhőket kenne a saját arcára és nem fátyolként takarná el saját tekintetét, ami akkor is szép, ha éppen nem látom, mert mától, bár eddig magamnak se, de érzem legbelül, hogy a spontán tetteim nem értem. Magukért beszélnek és a szó, mely elszáll, távol és közel se jelent nekem távolságot, amit letudok pár szárnycsapással, míg Hozzád elérek. Nem más úton, mint a puszta akarat vezérelte és ledöntött falakat, porrá zúzott vakolat jelölte porhalmok alatt, mert azok mentén jártam valaha.. s míg lelkem apró szilánkokra tört darabjai e kellemes zivatarban áznak, reszketve fáznak, az értetlenek csak belepofáznak, hogy mi is lenne nekem jó.. nekem? Te!

  Mikor nevetve nézel rám, legalábbis a szemed sugallja, hogy a boldogság legalja, ahol most vagy, hol a búbánat megfagy és fel nem enged soha.. Mondjuk az éj árnyainak, hogy sicc innen, mert nem libben tova harmatkönnyű szárnyakon a világ minden gondja, sincsen egyszerű dolgunk.. e kommercionális majális se szól másról, mint hogy tömjük tele a gazdaság zsebét, ettől legyen szép az átlagember hétvégéje, gyújtom Neked a világ két végére szakadt cigarettáját, míg bejárjuk a péntek zöldből "lila lett" táját, annyira sokszínű ez az érzés. Hogy még akkor is érzem parfümöd illatát, mikor a szobán illan át a hajnali szellő és életmentő fuvallatot hoz magával, hogy végérvényesen meg ne csaljalak Veszprém egyik legjobb nőjével, aki csábítón súgja, ne nőjél fel.. Hajnalban tekintetem üveges, s Ő vörös, a kis édes, Cinka Panna, így ismeri mindenki, de nincs senki, aki ellenállhatna Neki, mert érintése kellemesen bársonyos, szava ékes-mézes, mámoros.. megszédít, ha engedi, hogy megízleld. Így ismeri mindenki, de nincs senki, aki ellenállhatna Neki. Nem vagyok én senki, hogy ellenállhassak Neked.

Ex

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése