Korai vonaton robogok

  Eddig akárhányszor megfordultam Győrben, mindig vagy Nővel voltam, vagy Nő miatt.. Győr, ó Győr.. mármint GY.Ő.R., Gyönyörök Őrzőjének Rezidenciája. Nem tudom, hogy mi van ott - vagy ki -, de hogy mindig útba kell ejtsem ilyen ügyekben, azért az fura. Vagy valamit sejtet.
  De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
  Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.

65 - Zakatolás

Korai vonaton robogok-robogok,
korai vonaton robogok-robogok.
Korai vonaton robogok-robogok,
érzelmeim állomására.

  Mára annyira természetesnek ítélem a helyzetemet, hogy el is felejtettem, ki vagyok valójában. Hajnalban biciklire ülni tinédzserként és fagyoskodni egy órát, másfelet, hogy elmondhassam, mit érzek, az vagyok én.
  Vállalni évekkel ezelőtt egy hosszú hétvége minden napján, hogy inkább kisétálok a városközpontból szüleim házához - mert imádok sétálni - hullafáradtan az átmulatott éjszakák után és mire százhússzor-százötvenszer körbeszalad a másodpercmutató, esek haza reggel hatra, az vagyok én.
  Nem az, aki késő éjjel nekiáll sós palacsintát sütni, meg utánanyúl a salsa-szósznak, a chilinek és az erős házikolbász-karikáknak, mert megéhezett a "közös sorozatnézés, amíg ki nem dőlünk" alatt.. na jó, mondjuk az is én voltam.. mindegy. De ennek legalább volt flow-ja, nem csak a feeling fogja és vezeti a kezemet, mint masiniszta a szerelvényt.. Szeretném továbbá leszögezni, csípős reggelünk volt. De legalább fűtenek ezen a vonaton.
  Csak kutatom, hol és hogy lehetne jobb. Mint általában. Kattog az agyam, az ütemét felveszi az utazókocsi és száguldunk egy mindenre nyitott alagúton át, mert a végén a fény olyan csábító. Aztán talán mámor, itt tó, amott meg domb, igazából nem láttam még e tájat. Most se látom, csak érzem, mint anno, hogy vadló módjára neki kell indulnom, ha valamit akarok.
  Akarok valamit? Vagy szimplán csak megint mehetnékem van? Hallani az ütemes vágtát a fejemben, érezni a kezemben-lábamban, mert átjár az idegpályákon, rideg, már látom.. csak zakatol szüntelen. Korai vonaton robogok.. robogok..
  Lassan befutok az állomásra. A következőre. Hogy egyelőre megállok itt, továbbutazom vagy hosszú-hosszú időre magára hagyom a jegypénztárat, az majd kiderül.. mint az égbolt. Már pirkad.

Ex