Bizton kijelenthetem, Kedves Olvasó, hogy van egy olyan könyved, amiből szívesen idézel, valamiért jobban kötődsz hozzá, mint a többihez, sűrűbben forgatod, mint a polcon porosodókat, vagy éppen úton-útfélen magadnál hordod, hogy unalmas pillanatokban kinyitva egy másik világ táruljon Eléd, mint ami odakint van, a borítón kívül. Merem ezt arra alapozni, hogy aki nem szívesen olvas, amikor éppen kedve tartja, az nem hogy eddig, ehhez a sorhoz nem ér el, hanem valószínűleg még a blogot se látogatja. Sebaj, úgy kell Neki.
Nekem is ott szokott lapulni egy verses kötet a hátitáskámban, mikor épp úgy gondolom, hogy lesz időm belelapozni és hangulatomhoz illő, vagy hozzá egyáltalán nem passzoló verset olvashassak. Ezek vagyunk mi, olvasók.
De vajon az írók hogyan viszonyulnak még meg sem írt vagy félkész könyveikhez / karaktereikhez?
