"Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat."
Ezúttal embertömeg közepén találod magadat, ismerős zene szól a színpadról, a hangfalakból, a zenegépből.. szóval onnan a vakító fények irányából és csak egy korsó sör hűti a felforrósodott kedélyeket, de már ő se tud sokáig ellenállni ennek a fullasztó hőségnek.
Az előbbi kevéske alkoholról - ami a fejedben zakatol -, beugrik, hogy nem is volt olyan kevés és sokkal inkább volt választékos és baráti a felhozatal, mint szegényes és kimért, de hát Te se emlékezhetsz mindenre - ennyi pia után meg pláne. Különben is: tömény is volt, kicsi is volt és ugye sok kicsi sokra megy.. vagy menne, ha tudna vinni valahova is a két lábad, de most még az is megerőltető, hogy megállj rajtuk tisztességgel.
Le is ülnél, de nincs hova, fáradt is vagy már, mégse szeretnél színeset ásítani, de egyre inkább kezd az óramutató járásával ellentétes irányba forogni.. minden. Csak Te nem, mert Neked kell egy biztos pont és miközben hallod, hogy valaki egy újabb üveggel bont, visszafogod magad, hogy szád ne nyíljon az őszintére, csak nyelsz egy nagyot és hogy biztosra menj, lefojtod a régi ismerősként köszöntött kesernyés ízt egy kis sörrel.
Langyos sörrel. Talán mégse ez volt az eddigi legjobb ötlet Tőled. Csak keresed félig leragadó szemeiddel a mosdót, merre is vehetnél egy irgalmatlan tempójú huszárvágtát, hogy ne essen szégyenfolt se a becsületeden, se a cipődön. Utána hiába is próbálnád magadnak vagy az otthoniaknak megmagyarázni, hogy azok a foltok és egyáltalán ez az állapot olyan művészi: mert olyan - sokat - ÁRT.
Te is belátod, milyen könnyen válhat az álom rémálommá és egy Benned hirtelen felépített világ rommá.
