Eddig akárhányszor megfordultam Győrben, mindig vagy Nővel voltam, vagy Nő miatt.. Győr, ó Győr.. mármint GY.Ő.R., Gyönyörök Őrzőjének Rezidenciája. Nem tudom, hogy mi van ott - vagy ki -, de hogy mindig útba kell ejtsem ilyen ügyekben, azért az fura. Vagy valamit sejtet.
De ilyen a férfiember, viszik az érzései. Meg a vonat. Mert hogy ott fogant meg a gondolat és lett rajtam úrrá az íráskényszer. Egy hajnal fél 5-ös vagonban. Tartja a mondás is: ki korán kel, aranyat lel.
Aranyom! Érted mentem. Csak megint nem találtalak meg.
Egy új fejezet
Mert ha valami lezáródik, valami új kezdetét veszi. Ezen talán nem fogunk összeveszni. Történt ugyanis, hogy még mielőtt lehetőségem nyílt volna rá, már tudtam, hogy nem. De ezt itt olvashatjátok.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
Az utolsó Betű
Eljött a korszakváltás napja. Bár mikor eljött, én magam sem tudtam, hogy az a nap lesz az - két nappal későbbre datáltam magamban -, meg hogy egyáltalán korszakváltás lesz-e ténylegesen, vagy csak egy fontos nap az életemben, de erről kicsivel később.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Mivel nem tudtam róla, hogy akkor este az elmúlt hónapok forgataga egy szempillantás alatt sorokba rendeződik - és élére állítva rajzolják ki madártávlatból a képet, amit eddig nem láthattam, mert túl közelről néztem a kirakóst -, meglepetésként ért, hogy milyen könnyen feldolgozhatóvá vált számomra a kialakult helyzet. Szokásommal ellentétben nyugodt vidámsággal vettem tudomásul, hogy hogyan is tovább. Ilyenkor általában vagy majd kiugrok a bőrömből és - a már az imént említett - madarat lehet velem fogatni, vagy letargia közeli állapotban a megsemmisülés szélére keveredem, mint Anakin kezek és lábak nélkül, tehetetlenül. De most nem így volt.
Azt a jó tanácsot kaptam, hogy legyek spontán. Sose tudni, jól jöhet. Utólag visszatekintve sokkal kifizetődőbb volt, mint az általam eltervezett napba belesűríteni még azt a vallomást sok egyéb kellemes program mellett.
Több szempontból is. Így felhőtlenül tudtam élvezni jó barátom társaságát és nem kellett azon zsörtölődnöm egész este, mikor vallom meg Neki az érzéseimet.
Egy elégedetlen hétfő
Amikor mindenben csak a rosszat látod, mert egyszerűen tele a hócipőd a mindennapok problémáival és menekülnél a világ elől, de még ott is megtalálnak az alkalmatlankodók vagy a lehetetlennek tűnő helyzetek, akkor nem tehetsz mást, mint ki kell engedned a gőzt. Ha semmilyen alternatív módot nem találsz erre, az utolsó mentsvár, hogy felrobbansz magadban.
Jön valaki? (Útmenti gondolatok II.)
"érdemes hangolódni a következő korszakra"
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
Mindig töröm a fejemet valamin (Útmenti gondolatok I.)
Egyetem mellett az ember jól teszi, ha dolgozik. Akár diákmunkában, akár részmunkaidős állásban, de valamilyen szinten érdemes hangolódni a következő korszakra. Egyrészt szokja a monoton munkatempót, másrészt pedig ilyenkor növekszik igazán a kapcsolati tőke. Új emberek, új lehetőségek, talán életed nagy melójába is belepillanthatsz, még ha csak a szomszéd ablakból, de akkor is. Nem tudhatod, érdemes nyitott szemmel járni.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Nekem ez 2013-ban a nyári hónapokra koncentrálódott főleg. Amúgy is eléggé eseménydúsra sikerült ez a nyár, de legalább az ember nem unatkozik. Ha mégis, akkor pedig elkezd gondolkodni. Sokszor nem máson, saját magán. Illetve a körülötte lévő élethelyzeten, szituációkon. Ilyenkor viszont - legalábbis nálam -, mikor elmerülök a gondolataimban, rá nem sokkal érkeznek is az sms-ek meg a facebook-üzenetek, hogy "integethet Neked ám az ember", "láttalak ám ma, csak nem vettél észre" meg "kiabálok Neked az utca másik oldaláról, de felém se nézel". Utólag is mindenkitől bocsánatot kérek érte.
Egy ilyen, munka előtti gondolatmenet valahogy így zajlott le a fejemben.
Hol van December?
Simon Márton fogalmazta meg számomra nagyon szimpatikusan, mi minden is lehet slam. Ahogy Ő mondta: "egy tipikusnak mondható slam-szöveg nagyjából egy levél egy UFO-nak vagy mondjuk Abraham Lincolnnak, esetleg egy lista a volt csaj vagy pasi fura szexuális szokásairól..." - van még tovább is, de minket most ez a része érdekel.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Konkrétan a levél. Egy levél valakinek címezve - mint általában a levelek. Mert hogy ez is lehet slam. Mint minden más is.
Nem szeretnék spoilerezni már a bevezetőben, így hát jöjjön is ez a valós levél, valós tartalommal egy általam oly' sokszor elképzelt személy számára.
UI.: aki magára ismerne, kérem, hogy jelezze felém.
Fuss, sánta kutya!
Mindenkivel megesik, hogy valamiért ferdít az igazságon, ez vitathatatlan. Még ha vannak, akik tagadják is ezt, valószínűleg nem veszik figyelembe a hazugságok széles skáláját, csak a durva, önző, kegyetlen hazugságokra fókuszálnak.
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Sokan úgy vannak vele, hogy tények elhallgatása is már hazugságnak minősül, s hogy a füllentéseknek, illetve kegyes hazugságnak van-e létjogosultsága az igazságosság mezsgyéjén, mindenki döntse el maga. De milyen okokból hazudunk embertársainknak?
Engedd ki a gőzt!
Van hogy néha nem tudod, melyik falat döntenéd ki Körülötted, hogy megszabadulj a környezetedben lévő elviselhetetlen alakoktól? Hogy legszívesebben be se mennél melózni, mert úgyis csak elpattannak az idegeid a műszakban Tőlük? Hogy már az utcán távolról meglátva is inkább visszafordulnál, hogy véletlen se kelljen találkozni Velük és még ha ráadásul Rád is köszön valamelyik, akkor sietést imitálva odébbállni egy halk "szia" vagy egy bólintás után?
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Hogyha ezek közül legalább egyen elgondolkodtál, esetleg magadra is ismertél, olvasd el ezt és engedd ki a gőzt.
Önarckép
Weöres Sándor 100. születésnapjának tiszteletére 2013 május végén tartott az odaLÖKött KÖLtészet egy tematikus emlékestet, a költő versei által inspirálva lehetett alkotni és előadni aznap.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Az Önarckép c. verse már első olvasásra is megfogott, kézenfekvő volt így a választásom.
Egészségetekre!
Poharak, korsók, üvegek csattanása, szájhoz emelése, néhány korty, majd letesz. Kardióedzésnek sem utolsó, de most inkább maradjunk az ivásnál.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
A reggel már remegő kezű alkoholizmus mára népbetegség lett a hazámban és ennek általában azok isszák meg a levét, akik nem fogyasztják. De mi van azokkal, akik nem hobbi szinten, hanem pusztán az ízéért isznak elvétve vagy társaságban az amúgy is jó hangulat szinten tartása miatt, illetve fokozása érdekében? Mi van azokkal, akik majdhogynem' absztinensek, de ha ritkán rémes a hangulatuk, a megivott 2 pohár bortól már fejre állnak? Mi van azzal, aki a melós napok sivárságából menekülne valahova és mivel úgyis van a konyhában, behívja a szomszédot egy pohárra meg egy jó beszélgetésre?
A jó beszélgetés megvolt, aminek következtében kaptam meg a következő mondatot egyik kultúrára szomjazó ismerősömtől, hogy "nem a költői termékeny korszakodat éled akkor jelenleg". Erre válaszul le is jegyeztem Neki ezt az írást.
Jó magyar módjára
Nyelvében él a nemzet. Vagy dalában.. népdalában. Nem hiába nagy a választék a magyar népdalok fajtáit illetően, minden élethelyzethez költöttek a régiek valami éneket.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Vannak katonadalok, búcsúzók, betyár nóták, istenes énekek, pajkos vidámságok, illetve szerelmes népdalok, kesergők és ivós nóták is. Nemzetem identitását meg nem hazudtolva ez utóbbi hármat egybegyúrva keletkezett ez az írás, ami összetettségében mutatja meg, mire is vágyik a férfiszív, ha magányos.
Randevú
Randevú Veszprém kopott kövein. Vagy amelyik városban/faluban éppen olvasod.
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Randevú egy elképzelt helyen: egy parkban, a beton ping-pong asztalok körül a panellakások ölelésében, két falu között a rövid bekötő úton, két gyenge kávé között egy kiülős pizzériában, két elalvás között a mindennapjaidtól távol. Vagy szimplán csak egy találkozó mondjuk egy régóta hiányzó baráttal.
Képzelt találka egy elképzelt helyen. Képzeld bele magad!
Vágyakozással tele
A szebb idővel kecsegtető tavasz meghozta a - számomra legalábbis - kellemetlen velejáróit, mint a sétányon lágyan andalgó szerelmespárok, akiknek csak a szemükbe kellett nézni - már akin nem volt napszemüveg vagy épp nyitva volt a szeme, mert nem csókolózott - és az ember azon szempillantás alatt sárga irigységbe fordul át, mert a érzi a zöld szemű szörny hiányát.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Ha lenne kire féltékenynek lenni, ugye. De nincs. Vagy óvni-félteni, vagy akármit. Mert hogy épp egymagad tengeted a napjaid és "persze, az enyém az egész világ".. de akkor miért nem a Tiéd az egész világ?! Vagy csak egy szeletéből, ha csíphetnél magadnak morzsát, amiből formálhatsz múzsát, takaros menyecskét, oldalbordát, akiben kedved lelnéd.
Elrettentő
Néha muszáj szembenézni a kegyetlen valósággal, hogy tudjuk, mennyire is jó nekünk és értékeljük, amink van. Nem, nem a későn észrevett, otthon elfogyott WC-papírról van most szó. Van, amikor le kell venni a szemellenzőt vagy a napszemüveget és csak hogy tisztán lásd, ami megadatott Neked, észre kell venni a Körülötted lévő világ nyomorát is.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
A slam poetry nagyban alapoz az emberi reakcióra: már a mű előadása közben is ki tudja nyilvánítani a közönség a véleményét, akár hangos fújogással, akár tapssal és elismerő éljenzéssel. Eddig akárhányszor előadtam ezt a szöveget, mindig volt olyan ember, akit sikerült megfagyasztanom vele. Miután a végére értem, csak ült/állt megdermedve és maga elé bámult a sokktól. Elgondolkodott. Én pedig elértem a célomat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)