Mint mikor korán hazaérsz egy állati jól sikerült buliból, vagy egy fergeteges koncertről - igen, kora reggel.. az még korán van - és csak dőlnél be jóleső fáradtságtól kábultan az ágyba, hogy mára mindenki felejtse el a telefonszámodat, ne találjon meg egyetlen ismerős se a közösségi oldalakon és főként ne kopogjon a szomszéd egész nap a magassarkújában a közös folyosón.
Csak el szeretnél nyúlni a kényelmet és biztonságérzetet adó fekhelyeden és egy - az évszaknak megfelelő vastagságú - takaróval elzárva a külvilág minden keserűségétől meghitten magadhoz húzni a szívedhez legközelebb lévőt, hogy együtt álmodjatok valami szépet és édeset - mint az előttem piramisban felhalmozott barack az asztalon éppen -, hogy aztán egy újabb cseppnyi emlékkel legyen gazdagabb közös pillanataitok óceánja.
De az utazás még csak most kezdődik..
