Mindenki volt gyerek

55 - Gyerekáldás

  .. kézben-a-válltáska-szamár-a-málhása-pelenka-váltása-a-kengurú-zárása-másik-a-hátára-vágnál-a-szájára-világ-megváltása-rohansz-a-vásárba-az-állomására-a-busznak-a-várása-hol-van-a-tárcája-az-embernek-kockán-forog-az-állása.. oké, álljunk meg egy pillanatra. Kezdjük elölről..
  Amikor egy nő és egy férfi nagyon szeretik egymást és úgy gondolják, hogy már nem elég, hogy csak kettennnnnáááh, így se jó.. Szóval:

  Mindenki volt gyerek. Ezzel talán nem is tévedek nagyot. Milyen volt gyereknek lenni? Vidám, játékkal teli élet, felhőtlen boldogsággal, néha egy kis tanulás, mert hogy az sem árt nekünk, ugye.. De mit is tanultunk?.. nem, ez nem a konklúzió része már a történetnek, az még odébb van..
  Tanultunk szabályokat, játékokat, mértékeket, értékeket, énekeket, miérteket, „miért épp én”-eneket, „miért épp nem”-eket és sok felesleges dolgot. De hogy a józan itt-élő-képességed meglegyen, arra Neked kell rájönnöd, hogy is szeretnéd eltölteni földi idődet. Lennél talán asztronauta, vagy tűzoltó, katona? Vadakat terelő juhász? Jól van, Attila fiam, ülj le, elégtelen..
  Nem azt kell eldöntened, hogy ki szeretnél lenni, hisz az már adva van: Te; hanem hogy hogyan is állsz majd hozzá a saját feladataidhoz, a többi emberhez, a társadalomhoz, egy egész nemzethez, kit választasz legbelül a szüleid mellé családodnak, milyenek is lesznek az Általad pártfogoltak, – nem? Ha nem, hát nézd, az önzőség is egy út – illetve hogy az életed milyen ember mellett éled.. vagy tengeted. Milyen embereket fogsz szeretni, milyenekkel nevetni, milyeneket megvetni, milyen eke szántson végig az Általad gyűlölt és végletekig szánalmasnak tartott faszkalapok arcán keresztbe..

  Hiszen akkoriban nekem is a világ minden férge csak undorító puhatestű volt - ne kérdezd honnan szedtem ezt a dumát néhány évesen – viszont a mai napig gyermeteg lelkesedéssel tudok fogadni olyan meglepő vagy kreatív ötleteket, amiktől a szemem kerek és amik kibillentik a hétköznapok menetét egy vágány nélküli, kitaposatlan ösvényre, még ha csak egy kis időre, akkor is...
  És most! Kollektív visszaemlékezést fogunk tartani: mindenki gondoljon egy kedves gyerekkori emlékére. Nem muszáj, hogy vidám vagy felemelő legyen, mint anno engem apám a nagymedencében, csak ami először beugrik és mondjuk kellőképp meghatározó volt, vagy esetleg még az is a mai napig.. nem, nem vicceltem, mindenki kap néhány másodperc mélázási időt.. Tessék!
..
  Megvan? Ugye milyen jól esett kicsit megint gyereknek lenni.. és akinek nem ugrott be semmi, az nem figyel és szégyellje magát, és irgum-burgum-kisgömböc, most azonnal beállsz a sarokba és örülj, hogy nem kukoricán kell térdelned, amíg a többiek együtt játszanak!.. Ha más nem, talán ezzel kimozdítottam a lustábbját a megszokott felnőttesdiből és ha majd befejezem a pofázást, utána egy-két emlék feldereng.

  Mint mikor egy nyári, fülledt kora délutánnak is beillő hőségben tömött buszmegálló, délibáb száll fel a betonból, benn tombol az árnyékban a 35°C és Te az aszfaltra esett fagyiért nyúlsz, felejthetetlen. Mikor unalmadban nem tudod, mit csinálj és csak mert jó gyereknek neveltek odahaza, türelmesen nézed, ahogy a galamb maffia tagjai a sok kis veréb közt kivívják maguknak a tiszteletet és a földre hullott finomságokat és csak annyit hallasz mindenre nyitott gyermeki füllel, hogy Turbék-turbék Motherfucker! Halandzsa-angol, tanulj fiam, Tinó, Ökör se lesz Belőled a végén, meglásd.. Sokan nem hitték el.
  Mert bizony van a Mai Idők Embere, meg a vállán a mindennapok terhe, sok a nyomás rajta, rajta, leszakadt a pajta! A macska rúgja meg, ha ugyan nem maradt bent.. Lődd inkább az ilyet tarkón egy meggymaggal, hogy észrevegye magát, nem kell ennyire szigorúan venni az előttünk álló éveket. Az arany középút nem azért van, hogy vizsgálgasd, hány karátos, vagy hogy megpróbáld felszedni a járólapokat, hogy valami őőrült nagy befektetést csinálj belőle. Nem éri meg.. Ne nézd az árfolyamokat a telefonodon, tényleg nem éri meg.
  Gyere és inkább légy egy kicsit Te is felhőtlenül boldog, becsüld meg, amid van és egy pár pillanatra felejtsd el, ami az ajtón kívül vár Rád.

  Bevallom őszintén, lenne most kedvem kirobbanó sikerrel játszani egy kicsit Tréfit, vagy idézni, mondjuk, Frédi-Bénit:
- Óóó, jajj, Vilma, ez a szilva nagyon csíp ma!
- Persze Frédi, semmi ok a pánikra, ez csak pálinka.. méghozzá chilis, Te kis dilis..
  Hallottátok, semmi ok a pánikra. Mindenki őrizze meg aaamije van.. komolyan, ne dobjátok ki, jó lesz az még a gyereknek. Nem a Tiédnek! A Benned élőnek.. pff, felnőttek... Nektek ez akkora probléma, hogy „még ma”, pedig a jövőben féltett portéka nem más, csak egy "aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska".. és bár lehet, hogy pár éve vagy akár már évtizedek óta felnőtt vagy, illetve annak vallod magad, de hidd el, addig jó, amíg megbújik Benned és alkalomadtán elő is tud törni az önfeledt, őszinte gyerek.. Áldás..

Ex