".. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?"
.. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.
