Mert az csak úgy jön magától.. mármint Magától. Én meg törhetem a fejem a saját hülyeségeimen munka után késő éjjel, mert amíg nem teszek értük, maguktól úgyse jönnek el az életembe. Ez persze vonatkozik Rátok is, csak még nem tudjátok.. kezelni.
Nem is arról van szó, hogy nem akar az ember valamit nagyon, tényleg rászánja magát, hogyha belekerül a helyzetbe, akkor minden Tőle telhetőt meg fog tenni a jó ügy érdekében, hanem hogy nem kerül bele a helyzetbe.. és ha valamit biztosan megtanultam egy nagyon kedves barátomtól, az az, hogy bármit is akarsz elérni, azért Neked kell tenned. Senki nem fogja Helyetted meglépni azt a lépést, ami nyomán elindulhatsz egy adott úton, aminek a végén céljaid ragyognak beteljesülve. Csak annyi, hogy ráállsz a világodat jelentő deszkára - mert a járda épp felújítás alatt van és most csak ezen lehet közlekedni - és a helyesnek vélt úton először szétnézel, hogy jön-e valamelyik irányból autó vagy biciklis, majd egyszerűen csak elindulsz a cél felé.
De ez akkor még nem tudatosult bennem.
59 - Én!
.. Hallgatni kéne valami zenét. Ami leköti a figyelmemet annyira így hajnaltájt, hogy legalább ne a jelenemen rágódjak.. mint általában, mikor egyedül vagyok a lakásban. Nyáron egy szál gatyában, mármint boxerban, télen pedig testem az elmaradhatatlan mackómelegítőben fújtat.
Lássuk csak: Kendrick Lamar megnyugtat, a Daft Punk elvarázsol, a Nobody Moves felpörget a maximumra, Justin Timberlake hangjától meg haláli lazának érzem magam – főleg ha 1-2 hangot el is találok a dalaiból. Ezért énekelek slágereket, amik könnyebben mennek és le lehet őket transzponálni a mélyebb tartományokba. Vagy csak kutakodok az ebay-en, ha már egyszer a fejembe vettem, hogy külgazdasági témát választok a diplomámhoz.. kit akarok átverni? Tököm tudja, miből írom.
Már unom, hogy játszok. Csak megszokásból kattintgatok az egérrel és néha tényleg úgy érzem magam, mint egy függő, akinek esze ágában sincs lejönni a szerről, mert olyan hétköznapi dolog, hogy ezzel baszom el az időmet. Jó, hát néha tényleg bele tudok feledkezni. Addig ez is megteszi.
Mert a változás szele már itt van. Érzem. Az augusztusi hőség hívta, hogy kicsit felkavarja a betonban ragadt délibábot és kora őszi lágy szellőt hozzon a szívekbe. Már akinek problémája van a vérnyomásával. Be is kell csukni az ablakokat bukóra, mert kiviszi a hajam.. a kukából, amit ma délután vágtam le. Ja, hogy a szakállam.. titkár.
Szóval, a változás szele. Nem, nem a 2 nappal ezelőtti sóletről és a 3 napja elfogyasztott chilis babról beszélek, az emésztésem rendben van. Szar ügy, vagy sem, de hamarosan lezáródik egy korszak. Vagy így, vagy úgy. Le akarom már zárni. Vagyis, nem én fogom, mert az végső szót nem én mondom ki, de ehhez már hozzászoktam. Tudok alkalmazkodni, mert megtanultam, hogy néha bizony engedni kell. A józanésznek. Egy jó zenésznek is tudod diktálni az ütemet, ha Nálad van a dobszerelésed. Mindegy..
..Baszki, kerülgetem ám a témát.. De ez van, 1 év nem hosszú idő, kérte-kivártam, hátha kinő, vagy legalább gyökeret ver a magvas gondolat a fejben, hogy hogyan is legyen eztán. Eztán? Jó kérdés. De várom már, bárhogy is lesz e fejezetnek vége. Remélem, hogy utána felszaporodnak a „maradéktalanul boldog és felhőtlenül vidám pillanataim”. Hogy nem lesz „1 újabb tévedés” az azt követő, nagyjából 20-22 ezer nap. Hogy már tudom, hogy „igen” és még csak hazudnom se kell, mert „smink nélkül is Beléd tudok szeretni”. „Áldás” lenne.
Ha meg mégse így, akkor hát lesz úgy, ahogy..
Már megint csak kattogok és kattintgatok. Ülök a tetves gép előtt és nézegetem a webshopok színes, RGB-kódoktól hemzsegő kínálatát. Úgyse veszem meg. Nincs rá szükségem.
Azt hiszem, talán mégiscsak hallgatok valami zenét elalvás előtt. Úgy sincs már sok hátra, hogy elhangozzon végleg Az utolsó Betű. Addig meg plíz, tényleg: bitch, don’t kill my vibe.
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése