Szóval, ahogy megkaptam Zsókától, miután elolvasta ezt az írásomat: "valahogy hagyományosabb, költőibb, szimbolikusabb, ez ízig vérig vers". Utólag is köszönöm az elismerő szavakat, Tőle jól esik, aki tényleg nyakig benne van a hagyományos versírásban. Vagy ahogy egyik barátommal beszélgettük még nyáron egy Slam után, Zsóka versei még fel fognak tűnni egyszer az iskolás irodalomkönyvek hasábjain.
Valami új elkezdődött és ennek megfelelően, bár nem szándékosan, de a szokásostól eltérő írással nyitottam meg ezt az új fejezetet az alkotásomban.
62 - Kívül
Szövetem kifürkészhetetlen útja, aminek csak múltja van, mint az abroncsok által kitaposott ösvénypáros között elterülő zöld sáv, amin egy véletlen arra repülő énekesmadár dalra nyíló csőréből aláhulló dióból kifejlődő csemete álldogál, osztozkodik magányán a hajlani harmat által ráterített fátyol, nedves csipkelepedő, szegélyén a származást jelölő kék címke: használaton kívül.
***
Egy életmentő napsugár az énekesmadár csőrét imitálva csípi össze és rántja le légies könnyedséggel súlypontjánál fogva a hajnali leplet a természetről, mit sem törődve azzal, hogy talán még kényelmes is és ápol és eltakar, de ő csak dacos paripaként suhan el vele az abroncsok által kitaposott ösvénypáros egyik felén, felszántva a folyó melletti földút salakrétegét, barázdáit beletiporva büszke, cseppet sem mogorva vágtatásával. Így a harmat köddé vált.
***
A csemete megmaradt. A fátyol címkéjét leszakíthatta valamelyik ága, mert mellette kesereg néhány elhagyatott falevél társaságában a füvön, hogy még csak erre se volt képes, hogy helytálljon varratoktól hemzsegő munkakörében. Együtt kémlelik a táltos mén sörényét haladva tova a messzeségbe, remélve, hogy egyszer még viszont láthatják az aranysárga fénnyel beborított mélybarna fürtöket.
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése