De tényleg?

  Megtehetem? Megtehetem komolyan? Megtehetném, ha lenne hozzá kellő bátorságom, akaraterőm és kitartásom? Meg tudom tenni anélkül, hogy bárkinek is ártanék vele? 
  - Nézd, a sikerhez vezető út mindenféle oda nem illő aprósággal van kikövezve. Azt hiszed róla, hogy nem más, csak egy ócska kis kavics, mert épphogy megcsillan rajta a fényes végcél nemesen ragyogó sugara, közben meg azon töri a kis rohadék a fejét - vagy amije van -, hogy hogyan is tehetne keresztbe az utadon.. farönköt, egy kőfalat vagy ami megnehezíti az Általad kijelölt útszakaszt.
  Te meg vagy olyan hülye, hogy figyelembe veszed ezeket a tényezőket és elkezdesz rágódni olyan - egyébként teljesen egyértelmű - dolgokon, amikkel alaphelyzetben tisztában vagy és tudod nagyon jól, hogy mire vagy képes. De mégis, ha megkérdezik, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak és mik azok, amik előnyként a kontódra írhatók, kurvára nem tudsz felhozni magaddal kapcsolatban semmit.
  Egy kérésem van: Ne add fel! Bíznod és hinned kell önmagadban, hogy meg tudod csinálni, el tudod érni és az egész ráadásul nem is olyan megerőltető, nem kell megszakadnod lépten-nyomon, csak egy határozott karnyújtás a távolság Közted és a hőn remélt vágyálom között - az is ráadásul szemben Veled, tehát még csak hátat se kell fordítanod önmagadnak.
  Ha meg a másodpercek rozsdás fogaskerekein múlik, hogy mikor teheted meg az utolsó lépéseket, akkor várd ki türelemmel a sorodat, mert utána csak jobb lehet Neked. Majd a sok irigyed kérdezheti enyhe gúnnyal az arcán, hogy "Neked jó?" - nekem jó. "Jó Neked." 

  De addigra már tényleg jó lesz Neked.