.. életedben egyszer legalább? Szerettél valaha is egy embert, akiről bizton állítottad, hogy Ő is szeret és mindent megtenne Érted? Amikor nem csak azt várod minden egyes alkalommal, hogy találkozzatok, mert az olyan izgalmas - újra látni nemesen csillogó tekintetét, megérinteni kívánatos testét, magadhoz ölelni olyan gyengéden, hogy majd' beleroppan a szenvedélyedbe - , hanem már előre azon sajnálkozol nevetve, hogy "csak" ennyit vagytok együtt, pedig legszívesebben minden egyes alkalommal Mellette csapnád le fáradtan és boldogan az amúgy is hangos ébresztődet?
Már tapasztaltam. Jó érzés. Nagyon jó. Nagyon jó volna, ha újra átélhetném, hogy valaki legalább annyira szerelmes belém, mint én Belé és legalább olyan kitartással szeret mindig, ahogy én Őt.. Mert a kezdeti lágy illatú rózsaszín tejfelhő bizony egy idő után elillan és csak Titeket hagy meg egymásnak a másodpercek zord, rozsdás kattogással megállíthatatlan fogaskereke. Hibákkal, gyengeségekkel, tévedésekkel és magabiztos elbizonytalanodásokkal.
Soha nem szabad feladni. Ha épp szerelmes vagy, akkor létezz, érezd, élvezd és ne azt kérdezd lépten-nyomon, hogy "miért pont Ő?".. Ha épp nem vagy szerelmes, akkor pedig ne csüggedj, mert nem tudhatod, hogy az ajtódon kilépve kinek kelted fel a figyelmét legalább annyira, hogy életetek selyemfonala elszakíthatatlan kötelékké fonódjon, míg csak az utolsó centi is le nem szalad a spulnikról.
Egy Nagy Ő van? Nem tudom. Talán igen. Nem megdönthetetlen a hitem, elvégre az eddigi jelentkezőkkel is voltak bőven boldog és felejthetetlen pillanataim.
De szívesen átélném még egyszer (és talán utoljára) azt a rózsaszín tejfelhős időszakot, ami után csak az igaz, őszinte szerelem és a mindenre kiterjedő bizalom marad életben, kéz a kézben.
