Végre vége ennek a álomnak is. Nem is baj - vallod meg őszintén. Kusza is volt, mozgalmasra is sikerült és ahogy ilyenkor szokott lenni, fáradtabban ébredsz az egyedül kifetrengett és az álmok nyomán összeizzadt ágyban, mint ahogy - naivan - nyugovóra hajtottad le fejedet. Vegyes érzelmekkel kelsz fel a késő őszi ködben, de legalább már tudod, hogy holnap költözöl innen, ahova pár hónap távlatában semmi sem köt néhány kellemetlen szón és a Téged rosszallón méregető lakótársakon kívül. De ezeket a szálakat szívesen vágod el a reményteli költözéskor hátrahagyott és hanyagul a konyhaasztalra hajított szerződésed élével.
A mai napot még túl kell élni. A mára szánt "életmentő zuhany" közben is fejben már egy talán jobb helyen vagy, esetleg egyszerre többfelé is kószál a gondolatod, de az biztos, hogy mindegy hova, csak el innen. Nem tehetsz róla, egyszerűen nem illettél bele az ottaniak világába. Sebaj, fő az optimizmus.. hmm, így van: nem gond, járt így már más is.
Ahogy Neked is járnod kell tovább az utadat, mert ez is csak egy közbülső állomás.
Hogy mit hoz a jövőd? Nem tudhatod.. még.
31 - A remény sugara (radioaktív)
Rémes kedv kerülget, pedig megjött az első hóesés,
szép.. mégis minden latyak, Veletek szemben egy szóekés
szórja a szavakat szüntelen, lennék én bűntelen,
de ember vagyok nagy magányban, magán belüli küzdelem.
Bennem egy világháború dúl, halk apokalipszis,
csendes gyilkos végzi munkáját, mégse vagyok hisztis,
csak komoran bámulok kifelé a szürke ablakon,
mi tejföl köd volt 2 hete, most csak hideg nagy halom
kutyaszar a betonon, végre lelátok az emeletről,
a kertváros nem emel föl, ez még mindig panelrengeteg,
hol egy átlagéletet tengetek, fekete zászlót lengetek,
mert meghalt valaki a házon belül.. mi van?! Nem értem,
hogy azért jönnek, ki álomba szenderül, vagy énértem
szirénáznak ambulánsok, bután sok az értelmetlen,
célok nélkül a nagy világba vakon menetelő,
tehetném fel hát a kérdést, az egyedüllét szívembe lő?
Célra tart és tüzet ad, mikor nem is dohányzom,
gyulladjon fel a koporsóm, maradna belőle szögem, láncom,
akaszthatom nyakamba, színezüst, ismét ember
vagyok, hát tűrnöm kell, tegye hátamra a rendszer
keresztemet, viszem én, mást úgyse tudok tenni,
utamon megosztanám gyászoló poggyászaim, kérdezném Tőled: ennyi?
Igen, Neked ennyi lennék, mert Te nem látsz túl a csuklyámon,
túlcsorduló a csuklásom, hogy lássam, engem emlegetnek egy új szálon,
az élet fonalán most a remény a társam.. ennek folytatása lesz-e?
Persze.. Mert ahogy bemutatkoztam anno, én vagyok mindenki Ex-e.
Megjegyzés: Ez az utolsó vers, ami Az utolsó Betű névre hallgató fejezetben íródott. Eztán már a fejezethez tartozó slam-szövegek és egyéb újdonságok lesznek főleg olvashatók a bejegyzésekben.
Így aztán - terveim szerint - hamarosan frissül az oldal felépítése és külseje. Szeretném átláthatóbbá és könnyebben kezelhetőbbé tenni a blogot, hogy mindenki megtalálja itt, amit keres. A változások pontos időpontját még nem tudom, de ha hirtelen megváltozik a lap első ránézésre, a hiba nem az Ön készülékében lesz.
A következő bejegyzés augusztus 19-én, hétfőn lesz.
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése