Apró hozzátüsszentés a mai naphoz

  Vannak időszakok, legyen az 1-2 hét vagy éppen több, amikor az ember nem tud szenvedélyének hódolni, mert annyira elönti a mindennapi rutin tetejébe teremtődő feladatok sokasága, hogy nem marad idő arra, hogy érdemben foglalkozni tudjon más dolgokkal kedvére. Ilyenkor gyűlik az ihlet, vagy rosszabb esetben a megbetegedésre való hajlam.
  Kicsattanó egészségről nem, de lázas ötletrohamról beszámolhatok a mai nap folyamán apró kitekintésemben. Nálam így robbant az előző bekezdés időzített bombája.


Alvászavar

  Az ágyam kényelmes. A takaróm kellően puha. Elalvás előtt egy pohár vizet ittam csupán, nehogy megfeküdje a gyomrom. Imádkoztam, ahogy szoktam és megköszöntem minden aznapi jót, amit csak kaptam. Adottak a feltételek, hogy szundítsak egy tartalmasat. Ennek ellenére mégis..

Ki minek gondol, az vagyok annak

  Pontosan: egy újabb Weöres Sándor-parafrázis következik.
Isten látja éjfehér lelkemet, nem állok nagy versolvasó hírében, ezt is feljegyezték a szegénységi bizonyítványomba. Viszont amikor olvasok, nem nyúlok mellé és valahogy mindig sikerül kifogni egy olyan alkotást, ami elindít a mélyebb gondolkodás útján.
  Pontosan: nem éreztem szükségét, hogy címmel lássam el az alább írásomat, így csak a sorszám díszeleg az elején, az is csupán jelzésértékkel. Mivel az egész mű alapja egy párbeszéd-jellegű monológ (magyar szakos bölcsész és irodalomtudós ismerőseim hunyjanak szemet e megfogalmazás felett), megmaradok a köznapi beszédformánál és nem illetem egyik magán jellegű beszélgetésemet sem címmel/névvel.
  Pontosan az vagyok, ki minek gondol.


Életünk filmje

  Van, kinek még VHS-en indult el, a fiatalabbak már digitális minőségben élvezhetik ezt a 3D-technikával vászonra vetített esőt az idei zord őszben.
  Ragassz a szemed elé vörös és kék áttetsző fóliát, hadd engedjen bepillantást nyerni mások tekercsébe a végtelennek tűnő Pannon-vidéken.


Ne üsd meg!

  Ahogy a Wikipédia említi: "Az erőszakot a gyakorlatban tágan kell értelmezni: beletartozhat a lelki terroron túl szidalmazás, verekedés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés ... a partner-partner közti, illetve az idősebb családtag bántalmazása és gyermekbántalmazás is ... családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos a párkapcsolati erőszak és a gyermekbántalmazás elnevezések is."

Legyen Neked könnyű a föld

  A megemlékezéseden esett az eső. Amint elindultak a barátaid/haverjaid/ismerőseid a liget végéből, elkezdett szemerkélni. Mire a színkertbe értünk, már javában zuhogott. Valld be, hogy Te intézted így. Valld be, hogy ezzel üzented nekünk, hogy "Mi a faszt csináltok, Ti hülyék? Mennétek inkább és innátok az emlékemre! Élvezzétek az életet tovább nélkülem!"
Úgy lesz. De azért hiányozni fogsz
.

Emberi

  Valamit csak akkor érthetsz meg, ha átéled, benne vagy és vele együtt létezel, akárcsak a képzeleted. Ez ilyen: rövid, kusza és gyarló.

Szemben a vaddal

  Amikor kiteszed a lábad a vadonba, egyszerre leszel vad és vadász. Te is megteheted, amire eddig csak vártál, de Téged is orvul elejthetnek és onnantól nem tudhatod, mekkorát zuhansz és kinek a karmai/karjai közé. 
  De a zsákmány feledteti a vadászattal kart karba öltve járó esetleges kínokat és feledteti a várakozás nehézségeit. Mint az a csábítóan hívogató szempár az éjszakában. Vagy mint az a csodás mosoly a reggeli buszra várva. Vagy mint egy kiszemelt "csakúgymegkívánós" Túró Rudi, ha éhezel a jóra.

Finom falat

  Mint mikor a menzán merőkanálból szervírozzák a főzeléket: furcsa állagú, zavaros, kusza, "hogy is van ez"-külsejű. Úgy remeg, mint Te, mikor ki kell lépned a megszokott mindennapjaid rutinjából.
  De képzeld el, ha gourmet finomságokat szolgálnának fel a helyi menzán. Jó lenne, nemde?
  Csak a menzán nem szolgálnak fel ínyenc kosztot, úgyhogy ezt buktad. Ahhoz venni kell a fáradságot és nekilódulni a szokásos szürke falak közül egészen odáig, hol megtalálod a fantasztikus fogásokat.
  Mert a csodák odakint történnek. 

én lennék nagyravágyó?

  Talán nem mondok újat most: amilyen napokat megélünk, olyanok a gondolataink. Nem tudunk elvonatkoztatni a mindennapok tevékenységeitől. Ez nem azt jelenti, hogy ne akarnánk kiüríteni szívesen a tudatunkat, csak már olyan mélyen ivódtak belénk a szokások, a kötelezettségek, a megfelelési kényszer, hogy akarva-akaratlanul is ezek körül pörgünk.
  Ne az Atarax vagy a Torecan doboza után nyúlj, hanem csak állj meg egy pillanatra és gondold végig, mit is szeretnél valójában! Tényleg olyan sok és lehetetlen, amit szeretnél? 

Három hónap hallgatás hajszál híján

  Ennyi kellett, hogy kipihenjek néhány dolgot. Azóta pár fokot fordult az élet körülöttem, az időjárás is kéjtől izzón nyalogat, de most ez a dolgok rendje. Az emberek úgyse változnak - nem, nem létezik olyan, hogy valaki megváltozzon a kedvedért, maximum csak kompromisszumokra HAJlandó -, esetleg az Őket körülvevő világ, a természet, az Általuk elismert felsőbb erők megteszik ezt. Ezért is gondoltam arra, hogy változtatásképp kicsit élek a mának.
  Ezért voltam távol.
  Meg mert rohadtul imádom az alliterációkat.



Kétségek között

  Választani sosem könnyű. Erre mindenki rájöhetett már, legyen akár két hasonló termék, vagy épp két hasonló életút egyikére akarod rászánni magad.
  Alakulunk, formálódunk, ahogy a véleményünk is. Hiába titulálják az írást maradandónak, a kimondott szónak igenis hatalmas ereje van, pláne azok körében, akik hosszabb távú memóriával vannak megáldva.
  Választani sosem volt könnyű. Ha egyszer rászántad magad az egyikre, visszaút nincs. Legalábbis olyan, amiből nyom nélkül vissza tudnál kanyarodni.



Ha szabadulnál..

  Repülni szeretnél a tavaszi ég kékjében? Megtehetnéd és még csak szépen kérned se kell. Hiszed, hogy a szabadulásod kulcsa más zsebében, pedig nem éppen így van. Ha szökni akarnál, tedd meg! Csak előtte nézz körbe, mi elől is menekülnél. 

Beismerés

  Van olyan, aki nem képes rá. Van olyan, aki képes rá, de semmi pénzért nem lenne hajlandó. Van olyan, akit belülről feszít szét, de nem adhatja ki magából. Van olyan, aki lépten-nyomon hangoztatja, de csupán a szája jár és nemhogy nem gondolja komolyan, csak a feltűnési viszketegségét kapargatja.
  De van olyan is, amikor tényleg ki kell mondani: sajnálom!


Romlott hazafi

  Nem kenyerem a politika. Szívesen koplalok inkább értelmesebb témákon, mint hallgassam mások szaftos prédikációit a (Számára) ellenzékek zsíros ügyleteiről. Ennek ellenére kénytelen-kelletlen helyet kellett foglalnom a politika-vonat étkezőkocsijában, hogy lássam, milyen gusztustalan kajacsatát vívnak.
  Helyet kellett foglalnom és nem véleményt. Így csak az előétel gyanánt felszolgált szufléig jutottam, de már az is túlzottan fel volt fújva és csokoládé helyett csak lejárt szavatosságú tejbevonó volt a közepén.

  Rossz szájízzel fogalmazódott meg bennem néhány gondolat:

Fogytán

  Menetrendszerű tavaszi fáradság lett úrrá rajtam az elmúlt időben. Szépen-lassan tornyosulnak a fejem felett a tennivalók és bizony nem ártana egy kevés, bennem megújuló energiaforrás. Mi más is jöhetne szóba, mint hogy ismét tollat/klaviatúrát ragadjak és az egyik legerősebb szeremből merítsek erőt, az írásból.

Csak őszintén

  Állítólag manapság praktikus másnak mutatnod magad, mint aki valójában vagy. Így juthatsz előnyhöz különböző helyzetekben, így kerülhetsz ki kínos vagy kényelmetlen szituációkat, egyesek szerint így élheted túl könnyebben a mindennapokat.
  De tényleg megéri ezt addig űzni, míg Te magad is elhiszed, hogy más vagy, mint önmagad?
"Ne akarj olyan ember lenni, aki nem Te vagy."


Nem szégyen a sírás, hasznos

  Új esztendő, új kihívások, régi bajok. Még ha néha túl is nőne Rajtad ez utóbbi, sem szabad feladni. Csak állj meg egy pillanatra, gondold végig, találj rá megoldást. Ha egyedül nem megy, keress fel valakit, aki meghallgat és tanácsot ad. Ilyen egyszerű lenne? Persze, hiszen miért is komplikálnád túl?