Alakulunk, formálódunk, ahogy a véleményünk is. Hiába titulálják az írást maradandónak, a kimondott szónak igenis hatalmas ereje van, pláne azok körében, akik hosszabb távú memóriával vannak megáldva.
Választani sosem volt könnyű. Ha egyszer rászántad magad az egyikre, visszaút nincs. Legalábbis olyan, amiből nyom nélkül vissza tudnál kanyarodni.
83 - Kétség-Én-Kétség
Mindjárt 11 óra. Neki kellene állni főzni végre egy kiadós ebédet, erre én meg itt rohadok az üzletben. Ez nem az én napom. Most úgy vagyok, hogy pár perce bevettem a Leszarom-tablettát, szóval egy ideig megint bírni fogom. Egy ideig.
Pont itt a baj. Hogy van két kibaszott hosszú sor, hogy még a végét se látom, de az előbb beálltam az egyikbe. Lassan araszolgattam előre, s mintha az idő is megirigyelte volna ezt a kényelmesnek jóindulattal sem nevezhető tempót. Mintha szinte egy helyben álltam volna két hónapot.
Lassan araszolgattam előre, miközben "Jó napot!", észrevettem, hogy egy másik gyorsabban halad. Furcsállottam is, hogy ez hogyan lehet, mikor ide nem sűrűn járnak az emberek szimplán egy-két dologért. Teli kosaras, gyermekien pufi vágyálmokat kergetnek a polcok között és próbálják minél inkább megtömni kosarukat a bolt kínálta újabb és újabb élményekkel. Bőven van itt portéka, amiből a pórnép ma válogathat. Probléma így egy szál se, bár ha pénzért adnák, valaki biztos felvásárolná azt is. De ahány ház, annyi baj legyen..
Na most van is, vagy Vanish, nem tudom, melyik a helyes, de az ilyeneket vásárló nőkről annál inkább meg tudom állapítani.. Csak ezek a sorok ne lennének ilyen marha hosszúak. Mert ezek a sorok hosszúak, én marha meg elkezdem törni a fejem, hogyan is jöhetnék ki jobban.. a kasszához.
Talán ez. Úgy hiszem. Nem tudom. Rohadtul korog a gyomrom, mert éhezek. Éhezek arra, hogy végre nekiállhassak az ebédnek, ha már a mai nap főétkezéséről van szó. Az alapanyagok minőségiek, elvégre szarra nem adok ki pénzt. Egyedül a csirkemellet féltem, ki ne olvadjon idő előtt hazáig, mert akkor nem fogom tudni jól elkészíteni, ízlésesen tálalni, rágós lesz.. szóval csak a szokásos aggályok. Mindegy is..
Átálltam. Vacilláltam, számoltam, szoroztam-osztottam, de a becslések is lehetnek hízelkedők, csekélyek és csalfák.
De ha eddig olyan jól haladt ez a sor, miért állt mégis most meg? Nem hiszem el, hogy most meg a másik kezd éledezni, hogy onnan bárki könnyebben juthatna ki! Csak végre jól akarok lakni, hogy utána lakhassak máshol is.. jól. Ahol csak lágy zene szól, ott akarok végre nekiállni a nap fénypontjának elkészítéséhez. Csak engedjetek már előre, mert kimerült a karórámban az elem és a kasszával szemben még nyitva az órás.
Hiába is próbálom kizökkenteni a masszív lábon álló időt, hogy történjen is valami, vagy kiborítani a napszemüveges állványt, döntésképtelen lettem.
Legyen ez? Vagy álljak vissza és legyen az? Vagy tegyek ellene, hogy az ne legyen? Mi legyen?
Hagyjatok a picsába, inkább visszamegyek még csokoládéért.
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése