Beismerés

  Van olyan, aki nem képes rá. Van olyan, aki képes rá, de semmi pénzért nem lenne hajlandó. Van olyan, akit belülről feszít szét, de nem adhatja ki magából. Van olyan, aki lépten-nyomon hangoztatja, de csupán a szája jár és nemhogy nem gondolja komolyan, csak a feltűnési viszketegségét kapargatja.
  De van olyan is, amikor tényleg ki kell mondani: sajnálom!

81 - Gomen nasai

"Hetvenöt kiló élő kövület az hány levélnehezék?"

  Mereven kifeszített középső ujjként mered a frissen feltépett boríték papírja felém, mutatván, hogy ezt érdemlem valójában és nem mást.

  Fújok egyet a zsebkendőbe, nem, ez nem elérzékenyülés, csak egy általam küldött fertőzött spam egy előző hétvége szürke eső áztatta emlékkönyvében, melyben mégis megannyi színes pillanat ivódik a lapokra el nem készült fotók és zsúfolásig telt, le nem írt sorok formájában. Se egy feljegyzés, se egy közös kép, csak ez a boríték. Kibontva hever mellettem, bár bele se kellett volna tekintenem, mert tudtam, hogy mi van benne. Hogy mi vár rám, többek között. Mert hiába nem szeretem a meglepetéseket, a tálalás mégis meglepett, akárcsak a csipetnyi gari íze és az első falat maki a rakparti panorámában.

  Egy régről ismerős illat, egy újabb kedves csomagolás, ami melengeti a lelkem, mégis forró zuhany a felismerés, hogy minek is kellene szerepelnie a figyelmesség szó mellett az enciklopédiában a jelenlegi felesleges túlmagyarázások helyett.

  Miért kell tapintatlan' megbolygatni azt, amihez nem érhetek fel tisztaság hiányában? Hiába, hogy nemrég jöttem ki a fürdőből, ezek csak életmentő zuhanyok e cseppnyi nemes csodálat körül. Odabent a gépezet kövül, talán a sok vízkőtől, így csak lassan mozgatja tekintetét és követ még meg..

  Nem látod, mert mutatóujjal írtam fel egy friss cseresznyevirág-sziromra és küldtem el szél hátán az égbe, de ha kisüt a rég felkelt Nap, talán olvasható lesz még a válaszom: 

  Gomen nasai, Purasshu Koneko!

Ex