95 - Forgolódok
Tipikus esete a rosszul alvásnak. Kívülről látom magam és érzem, hogy néznek. Nyomasztó hangulat fog el, hol egymást váltogató képek között halványulnak élek.
Testemre égett tonnányi súlyú tetovált idézetről akarom eldönteni: igézet vagy bőrömbe ivódott tudomány, ahol érzelmi analfabéta vagyok?
"Mikor még nem voltam, vágytál valakire, aki társad tud lenni az élet rögös útján. Társ, ki barátod, szerelmed, szeretőd. Vágytál és vágytál...
Aztán rám találtál. És hirtelen lett mindened. Barátod, szerelmed, szeretőd. Társ, akire vágytál.
Aztán egy nap utolsó vacsoraként csak az jutott Neked, hogy túl vad vagy az én művészlelkemnek...."
Folyók szembe nem mennek a sodrásnak! Arra csak hajó képes, de Figyelem, a hajóvonták találkozása tilos! Úszol az árral, a felszínen gerendákkal és aki erre rájön, arra rájön még az Áfa, a Bükkfa, a tengerkék IFA, a kutyafája, a bőröd alól kiszaladó tested tintája, tisztára véraláfutás mindkét kezed, mert ennyi mind a teher és magad maradsz máris.
Félek.. félek, és ez nem egy MAteDon-parafrázis.
Félek, hogy az álmaim meg kell osztanom mással, aki szerint az nem édes, hanem lidérces rém. Nem, én nem leszek megint a szenvedője az álmok világának határait romboló buldózerek zajának.
Nem, én nem leszek megint pár kidobott zsebkendő egy pohár vizet igénylő, magányos sírás után, amit én okoztam.
Nem, én nem leszek megint más, mint önmagam.
És bassza meg a diabétesz, a stressztől és a családban apai ágról öröklődő cukorbaj! Ringass édes álmaidba és hitesd el velem, hogy Te vagy az a tündér, akinek sikerült megszöknie csukott szemeim mögül. Vigyél magaddal családod-otthonod melegébe, hogy tudjam, kellek még ide. Segíts, hogy démonjaim ne körözzenek szüntelen megnyugvásra vágyó testem felett! Egyedül nem tudnám elengedni félelmem, hogy szörny létemre csak a párnába ivódó ziháló izzadság marad számomra és hogy mi lesz holnap?
Felébredek.
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése