Finom falat

  Mint mikor a menzán merőkanálból szervírozzák a főzeléket: furcsa állagú, zavaros, kusza, "hogy is van ez"-külsejű. Úgy remeg, mint Te, mikor ki kell lépned a megszokott mindennapjaid rutinjából.
  De képzeld el, ha gourmet finomságokat szolgálnának fel a helyi menzán. Jó lenne, nemde?
  Csak a menzán nem szolgálnak fel ínyenc kosztot, úgyhogy ezt buktad. Ahhoz venni kell a fáradságot és nekilódulni a szokásos szürke falak közül egészen odáig, hol megtalálod a fantasztikus fogásokat.
  Mert a csodák odakint történnek. 

87 - Komfortzóna-adag

  Burokban lenni vagy nem lenni? - fos ez a kérdés. Két lépés távolságban minden körülvesz, amire szükséged lehet az elkövetkezendő cirka 4-5 évtizedben.. plusz ÁFA.
Hát, ha mégse, akkor úgyis itt hagyod az árnyékvilágot egyszer csak. De minek addig várni? Nem, nem a végére, hanem hogy kifogyjon mindaz, amit felhalmoztál a kényelmes és meleg almodban, hogy álmodban is csak magad mellé kelljen nyúlni, ha mondjuk fázol vagy éhezel a jóra. Csak attól, hogy meleg van odabent, még a szarszag bennragad.

  Mint reggeli zsúfolt munkásbusz, itt is bűzlik valami. Olyan megszokott minden: Ugyanaz az időpont, ugyanaz a járat. Ugyanaz a dicső szmog, ugyanazt a lábat lépik halomra, a Tiédet. Kiégett ötvenesek hajtják, hogy gyűljenek az ötvenesek következő hónap elejéig. És Te csak kitartóan állsz az egész közepén, mint májusfa a kitáncolásakor. Földbe gyökerezve várod, hogy történjen végre valami. Valami történik, csak nem Veled. Nem lehet annak jó vége, ha nem mered. Tedd meg! Merd! Meríts egy nagykanállal az élet csirkeaprólék-leveséből, mert abban aztán benne van sava-borsa. Éhezel a jóra.
De ha mégse menne, csak tárd ki a két karod és engedd szabadon magad, ragadd szárnyán az akaratod, hadd szálljon arra, amerre visz a szél és a harangszó. Csak el ne késs valahonnan!

  Kelj fel és járj! Nem ketyeg a vekker, Te attól még kattogsz azon, mi lenne, ha mernél egyszer. Ne legyél betoji már megint! Az élet Rád legyint, Te meg ne foglalkozz vele. Főjön csak a saját leve, puhuljon addig, míg le nem esik a csontjáról. Forró leves és Te mégis fázol.
Éhezel a jóra és már a szád sarkát is a hideg kezdi ki inkább libatereptő helyett. A Téged leteperő lúdbőr lep el testeden, mégis miért vagy ilyen esetlen?

  Úgyse hagyhatod el lepel-árnyékod: magad elől ne fuss! Hangulatod, mint Nike-pipa, swussh, csak ingázol fent és lent között. A reggelidet otthon felejtetted, megint. Legalább a jegyzetek és az iroda kulcsa megvan, így kényelmesen éhezel a jóra. Meg mintha ott hagytad volna az íróasztalon a karórádat a sokadik emeleten. Most ne foglalkozz vele, a lift visz lefele, "hallgasd a kattanást, az emeletenkénti kattanást".. "mert ahol kattanás van, ott kattanás van".. kattanás, kattanás, kattan be Neked is, hogy a sokadik földszinten vagy talán a buszmegállóban biztos vár Rád valaki más. Valaki? Valaki. Más.

Ex

Megjegyzés: A folytatást itt olvashatod.