EgyHangÚ

Mégis milyen beteges ember tudja kibírni hosszú távon a folyton búgó mókuskereket?

77 - EgyHangÚ

  Kihalt tornacsarnokként kong a fertőző, fantáziátlan hétköznap, közepén néhány medicin, de az is mind lapos. A lelátón is szekrényszagú szürke szokások, hogy ami egy-két, vagy 6-7főnek már sok, mások még csak most jönnek bele. Van, aki nehezen viseli izzadságtól szaglón e fénytelen edzőtermi terheket, nincs mit ezen szépíteni. Hogy megsajnálnád? Kösz.. Nincs mit..

  Mint mikor alig hallható neszek és mély levegővételek szűrődnek ki a könyvtár emeletének férfimosdójából, mert valaki nem bírja az életunalmat és inkább a Vele szemben ülő, szép arcú, egérszín-felsőben domborító, copfos könyvmolyról fantáziálva kiveri magának. Az megvan? Neki megvolt.
Elfáradt? Baszod, ott a kisszék, ülj le! Hiába is töri a fejét, hogy workaholicként, kikészülve az aznapi szellemi igénybevételtől zakatoló fejjel melyik lenne nagyobb kikapcsolódás: 7 másodperces Vines-videókra kattintgatni görcsösen ütemes nevetéssel, vagy elmerülve andalogni a Youtube-on valami Gourmand-féle kollaborációra, miközben sárgán villogott a kikapcsolt eszmélet, esetleg Miley Cyrus twörkölő picsáját bámulni.

  Mert az, hogy regisztrálta magát az elittárs-ra, még nem jelenti, hogy úgy járnak ki-be a profiljára az értelmes és szexi prédák, mint az Ermitázs-ba. Ahhoz tenni is kellene valamit: rendet magában és nem a vasárnapra fogni, hogy már tud vodkaszagút fosni és hogy attól zilált épp.
Vagy hasznossá magát, hogy végre megtanulja: ne várja se az ízes, borban pácolt libacombot, se az illatos, kéjben áztatott pinát még. Kiváltképp ne azt. Ki árt még, Te fasz, művészinek titulált lelkednek magadon kívül? Ki járt rétre erdő szélén azt dalolva, hogy szedjünk ibolyát?! Azt. Lófaszt, nincs is ibolya! Baszni vittél engemet oda!

  Valahogy úgy.
Bár meghagyták volna a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának. Veszprémben is ez megy: baszok rá! Az én Napom felkelt és ragyogó szemmel bújik vissza a bárányok, fátyolok és leplek mögé, mert még Neki se éri meg egész nap fenn lennie. Kurvára nem. Sőt, minden unott, monoton nap ugyanolyan mocskosan szereti, mint a lakosság a saját perverzióit: csak felhőszín kabátok, hajnaltarka sapkák és éjfekete forrónadrágok alatt takargatja a valódi énjét.. hogy bizony seggbe kéri, ha nő és imádja, ha lenyelik, hogyha férfi. De csak bőnyállal.

  Hiába, na: A gép működik, az alkotó forog - mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

Ex