Sínen vagyunk

  Néha úgy esik, ha az ihlet elfogyóban, a klasszikusokat kell segítségül hívni, hogy valami új születhessen.. nem, nem a Káma Szútra fellapozásáról lesz szó, hanem legfrissebb parafrázisaimat szeretném Veletek megosztani. A bejegyzés címéből pedig biztos ki is találtátok: József Attila 2 művéből merítettem - nem keveset.
  Az eredeti verseket megtaláljátok (zárójelben) Attila verseinek címére kattintva.

107 - és egyéb szerek
(Altató-parafrázis)

Lehunyja kék szemét az ég, a város,
lehunyja sok szemét a térfigyelő,
ebben a mocsokban mindenki sáros,
alszik tág pupillával sok tüntető.

Lehunyja két szemét az állam ügyésze,
Szemet hunyva szippant kicsit,
Felesége borral kézbe'
Dörgöli oda a műcicit.

Alszik már a törvényhozó;
lehunyod véreres szemed:
távolság kell, üveggolyó? -
lábaid érte szétteszed.

Alszik a BMW X6,
szuszog már a kopasz tarkó,
megszedte magát, abban bízhat:
bogyóitól pörög sok gyarló.

Alszik már az ügyeletes
- betege felnéz hányásából -
altatónővér, a kis kedves,
fecskendő lóg vénájából.

Kertész leszek, fát nevelek,
ja, kolumbiai kertész:
petrezselymes selymes lehelet,
ültet-leszed-merész.

Sodrod, eszed, szúrod, iszod,
keresetet költesz rá, ott
a tükörben látsz undort-iszonyt:
Álmodhatsz egy új világot.

Tűzoltó leszel, s katona,
cukrász vagy sebész, mi?
Akkora a májad már, hogy
az utcára se mész ki!

Ízig-vérig Bloody Mary,
Mára már csak pásztázza,
hízik filléres lelked
műbőrpénztárcája.

Nem hiába vagy kataton,
pontról pontra ez szertartás,
már hatni kezd az altatóm,
aludj el szépen, kis Blamázs.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

108 - Az a széjjelvart leány
(Az a szép, régi asszony-parafrázis)

 Azt a szuicid leányt szeretném látni ismét,
akiben szunnyadozik a tinta, lágy nedvesség,
aki fotózás előtt, ha sétálgattunk, bedőlt
vidáman s komolyan, kezem pár fotót ellőtt,
aki ha rám tekintett, a tű kezd el remegni,
a tetoválószalonban Őt fényképezgetni..
Csak látni szeretném Őt, nincs vele semmi tervem,
fotózni, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukott, tépett könyv a gerincén
s körött' steampunk szárnyak zúgnak lapockái szélén.
Elnézném, amint több soron tetoválva, lassan,
finoman gombol inget a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és csipkében megindul
és félénken kokettál, mintája combjain új,
mosolyog szemüvegén át esetlen rajtam,
ombré haját végre lencsevégre kaptam.
Csak úgy szeretném látni, mint testén színes képeket,
azt az öngyilkos leányt, ki lehelt belém életet.

Ex